Madárbarát kert és munkahely lesz a WWF iroda!

Hallottatok már a madárbarát munkahelyről? És a madárbarát kertről?

Nos, a WWF is regisztrált az MME-nél, és lázas tüsténkedésbe is kezdtünk, hogy minél több madarat csalogassunk az iroda kertjébe! A toborzók és lelkes önkénteseink fúrtak-faragtak, reszeltek, csiszoltak, és munkánk gyümölcseként számos mesterséges odú készült el. 

Több „B” típusú odút eszkábáltunk össze, leginkább cinegék, verebek, esetleg csuszka beköltözésére számítunk:

Kihelyeztünk egy jó kis védett zugba a ház sarkába egy „C” típusú odút, ide egy házi rozsdafarkú családot várunk:

A kert végében egy „D” típusú odú a seregélyek számára készült:

Az iroda környékén is kihelyeztünk néhány "B" odút cinegéknek, verebeknek:

 

Az odúkat lenolajjal kezeltük, hogy minél tartósabbak legyenek, és mindegyikre került egy WWF logó is, a macskák miatt/ellen pedig tüskés ágakból barikádot emelünk majd alájuk.

Fontos tudnunk, hogy a kihelyezett mesterséges odúkat nem csak költésre használják a madarak, hanem alvóodúnak is, így célszerű minél előbb kihelyezni őket.

Az odúk mellett természetesen a madarak etetéséről is gondoskodtunk. 

 

Elkészült több mint egy tucatnyi madárkalács faggyúból, amikbe különféle csemegék kerültek: napraforgómag, fénymag, sőt, még tücsök is!

                      

Sok-sok almát is felszúrtunk a fák ágaira, és egy új nagy etetőt is kaptunk ajándékba Bajor Zolitól, az MME elnökétől, amit különféle magkeverékekkel, napraforgómaggal töltöttünk fel.

 

 

Sok-sok tennivaló vár még ránk a következő egy évben, hogy megkapjuk az elismerő címet és táblát, ami majd mutatja, hogy itt madárbarátok dolgoznak, tevékenykednek!  

Tervezünk egy egész évben működő itatót is kerámiából, tavasszal pedig darázs- és rovargarázs, valamint lepkekert kialakításával szolgáltatjuk majd a finomabbnál finomabb falatokat a csicsergő népességnek. A már szerencsére meglévő sűrű bokrokon kívül több növényfaj telepítésével szeretnénk segíteni a táplálék-és fészkelőhelyek gyarapítását, valamint a kertünkben megforduló madárfajokról egy bemutató tábla is kikerül majd, ezen lehet bújni, hogy ki milyen fajokat figyelt meg.

A ház tetejére kihelyezünk még egy speciális háromrekeszes sarlósfecske költőládát, hogy a szomszédos lakótelep légi akrobatáit is becsalogassuk. 

Remélem mindenkinek számos boldog pillanatot fog okozni a megújuló madárdalos munkahelyünk, és a madárkák sok-sok felejthetetlen élménnyel hálálják meg munkálkodásunkat!

Képek: Bombay Bálint

 

Óriásfák felmérése a Normafán

Aki járt már Budapest „zöld védőbástyáján” a Normafán, az tudja, hogy a csodálatos kilátás mellett a fantasztikus formájú és méretű bükkfák, tölgyek teszik különleges kirándulóhellyé. Kevés olyan erdőterület van Magyarországon, ahol megőrződtek volna ezek a néha 2-300 évet is megélt, akár egyméteres átmérővel rendelkező famatuzsálemek.

 

A kormány kiemelt projektjeként elhíresült sí központ tervek veszélyeztetik a Normafa különleges élővilágát, mikroklímáját, és olyan szándékról is többször lehetett hallani, amelynek célja az idős erdők „rendbetétele” – különösen a halott és betegnek gondolt fák eltávolítása.

A WWF Magyarország elindított egy programot, melynek keretében felmérjük a területen található idős fákat. Meghatározzuk körméretüket, helyzetüket és fafajukat. Reméljük, hogy értékeik megismerése hozzájárul majd ahhoz, hogy az országunk egyik legnevezetesebb kirándulóhelyének arculata ne változzon meg, és a sok száz éves fákat továbbra is mindenki megcsodálhassa.

Az első terepi napon sáros, párás időben dolgozott a lelkes csapatunk. Alig három órai munkával több mint százhúsz, 70 cm-nél nagyobb átmérőjű fát tudtunk megmérni, és helyüket GPS-szel azonosítani. Többségük idős bükk – a legismertebbek a rétes-büfé környékén találhatók. A leghatalmasabb fának egy kocsánytalan tölgy bizonyult az Anna-réttől nem messze. Törzs-körmérete 422 cm, vagyis átmérője 135 cm körül van. Bükkön és tölgyön kívül magas kőrisek, hegyi juharok, kislevelű hársak, sőt barkócaberkenyék is akadtak a famatuzsálemek között.

 

 Az "eligazítás"

 

 A lelkes csapat

 Egy öreg bükk törzskerületének megmérése

 

 GPS-es helymeghatározás

A munkákat tovább folytatjuk. és amint elkészül, szerkesztett formában közzétesszük.

Hétvégi csapatunk tagjai voltak: Gálhidy László, Bombay Bálint, Fehérvári Bence, Wittmann Eszter, Vancsa Boglárka, Hollender Orsi, Szabó Niki, Gyetvai Zsófi, Király Attila, Pozsonyi Zsombor, Grosz László, Halmai Ádám

Gálhidy László

Időjós medvék

Február első hétvégéjén, egészen pontosan február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a Fővárosi Állatkertben jártunk. A népi hiedelmek szerint ekkor bújnak elő a medvék barlangjukból, és ekkor kell őket figyelni, hogy meglátják e az árnyékukat. Az Állatkertben hétvégén Mackófesztivál volt, és vasárnap hivatalos medveárnyék észlelés, amin az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai is részt vettek. Az észlelésre, amelyre 10 óra 45 perckor került sor, gyerekkel érkező családok sokasága volt kíváncsi. Az állatkert közleménye szerint, miután a gondozók kinyitották a barlang ajtaját, Vali és Defoe, a két állatkerti barnamedve azonnal kijöttek a kifutóra, annál is inkább, mivel ösztönzőleg hatott rájuk az a sok finomság, hús, gyümölcs és zöldség, amelyet az állatkerti munkatársak már előzőleg bekészítettek. A borult időben a két medve nem vetett jól látható árnyékot, így a medveárnyék észlelés hivatalos eredménye az lett, hogy a barnamedvék nem látták meg az árnyékukat. A hagyomány szerint ez azt jelenti, hogy a tél már nem tart sokáig, és hamarosan beköszönt a jó idő.

A barnamedvék a mérsékelt égövben télen kevésbé aktívak, mint más időszakban, mert a szűkös táplálkozási lehetőségek arra kényszerítik őket, hogy takarékoskodjanak az energiával. A közhiedelemmel szemben azonban igazi téli álmot - ami például a denevérekre, a sünökre, vagy a pelékre jellemző - nem alszanak. Az állatkerti barnamedvéknek ráadásuk a takarmányellátásuk is zavartalan, így őket ugyanúgy lehet látni a téli napokon is. Az Állatkertben tehát a kérdés nem az, hogy előjönnek-e a barlangjukból, hanem az, hogy milyen időjárást tapasztalnak a medvék február másodikán.

 

Hazánkban ugyan a barnamedve ritka vendég, de a környező országokban szép számmal élnek mackók. No, de miért is fontos a nagytestű ragadozók jelenléte hazánk erdeiben?

Mert a természetvédelmi szerepük igen jelentős! Egyrészt egy adott életközösség egészséges működését biztosítják, mivel a gyenge és beteg egyedeket szelektálják ki a patások közül, így javítják azok genetikai állományát, és segítenek megakadályozni betegségek járványszerű megjelenését is (pl.: sertéspestis). 

A medvék, farkasok, hiúzok nélkül a szarvasok, őzek, vaddisznók elszaporodnak, minden fiatal facsemetét megrágnak, és végül az erdő már nem képes magától felújulni. Európa hegyvidékein, különösen a Kárpátokban és a Balkán-félszigeten a medvék máig fennmaradtak, és itt az erdők is sokkal természetesebbek. Megőrzésük tehát kulcsfontosságú és nem utolsó sorban egy nagytestű ragadozó védelmével sok száz másik faj számára is biztosítjuk az adott élőhelyet (fehérhátú fakopáncs, kék galamb stb.) 

 

A ragadozók védelme számos kihívást is jelent, ugyanis ahol terjeszkednek a települések, megjelennek a hétvégi házak, sűrűsödik az úthálózat, úgy csökken a medvék élettere. A lakott területek táplálékbősége ugyanakkor csábító is számukra, így egyre gyakrabban bukkannak fel a falvak, városok szélein, néha komoly riadalmat okozva. Sajnos az esetek többségében a településekhez szokott medvéket rövid időn belül kilövik. Legrosszabb eset, amikor az egybefüggő erdőterületeket autópályákkal, új létesítményekkel szétdarabolják, így a medvék nem tudnak közlekedni megszokott vadászterületeiken. 

•

A WWF szemléletformáló kampányt folytat a medvék védelme, élőhelyeik megőrzése érdekében, elsősorban Romániában. A szakemberek négy egyedet – egy nőstényt és három hímet - láttak el speciális, nyomkövető nyakörvvel az elmúlt két év során. Így követik nyomon a legfontosabb vándorlási útvonalaikat Máramaros erdőségeiben, Románia és Ukrajna határvidékén, annak felderítésére, hogy melyek azok az ún. ökológiai folyosók amelyeket a medvék a vadászterületeik bejárásakor használnak. Ezek az erdős területek a fejlesztésekkor mindenképpen érintetlenül hagyandók, vagy olyan felüljárókat, alagutakat kell építeni, amelyek biztosítják, hogy a medvék továbbra is szabadon közlekedjenek.

Minden segítségre szükség van, ezért ha neked is fontos a védelmük, támogasd fajvédelmi programunkat!

http://adomany.wwf.hu/hu/orokbefogadas/barnamedve

A negyedik BuBa túra!

Vasárnap ismét BuBa túrára mentünk, méghozzá sorban a negyedikre! Bejártuk a Margit-szigetet, sok mindent megtudtunk a sziget történetéről, különféle elnevezéseiről, nevezetességeiről, kulturális értékeiről. Felkerestük a szigeten található számos nevezetes fát is, amik közül a nem egyhez tartozó történeteket is meghallgattuk. A kulturális értékek, kolostorromok, kápolna után természetesen megnéztük a szigeten található kis állatkertet is. A tarkaharkályok határozása közben pedig egy részlegesen albínó vagy színhibás dolmányos varjút pillantottunk meg, akinek majdnem teljesen fehérek voltak az evezőtollai.

 a túravezetők

 az 1838-as jeges árban megdőlt narancseperfa a sziget legöregebb fája

 milyen madáré lehetett ez a toll?

  a hétvezér platán

 mandarinréce az állatkertben

 a kolostorromoknál

 egy ősplatán

 már virágzó téltemetők!

 egy öreg virginiai mocsárciprus a japánkertben

A Margit-szigetről aztán átmentünk az Óbudai-szigetre, vagy másik nevén Hajógyári-szigetre. A sziget nyugati parti sávján sétáltunk végig, ahol egy 1,5 km hosszú puhafás ártéri ligeterdő húzódik. A sziget Északi csücskénél kercerécéket, kontyos récéket, valamint kis és nagy bukókat láttunk a népes kormorán seregek mellett. Énekesmadarakból sem volt hiány egyik szigeten sem, tengeliceket, zöldikéket, csuszkákat, cinegéket láttunk, és egy szorgosan keresgélő, csivitelő őszapó csapat is elkísért minket egy darabon. Összesen több mint 20 madárfajt figyeltünk meg a kirándulás során, és igen bizalmas mókusokhoz is szerencsénk volt.

 az ártéri ligeterdő

 az Óbudai-sziget északi csücske

 megvizsgáltunk egy elpusztult tengelicet is

 a bukórécék fő táplálékai a kagylók

kerceréce

 kis bukók...

 ...és nagy bukók

egy nem túl félős mókus

 a mindig lelkes csapat

A kirándulás végére nem csak mi fáradtunk el, hanem ő is kimerült

Legközelebb Te is tarts velünk!

Fotók: Lőczi Attila

Meleg ételt osztottak a toborzók!

A hétvége megint bizonyíték volt arra, hogy ha sok jó ember összefog, mekkora örömet tud okozni másoknak. 

A WWF toborzók is csatlakoztak vasárnap a Food Not Bombs rendezvényéhez, ahol meleg étel osztásban vettek részt a Duna parton. 

A Food Not Bombs egy vallásoktól és pártpolitikától független nemzetközi szerveződés, amit még az 1980-as években hoztak létre amerikai békeaktivisták. A Food Not Bombs mozgalom keretében vegetáriánus és vegan meleg ételeket osztanak rászorulóknak, hajléktalanoknak, és az utca emberének, s akcióik egyben békés demonstrációk is. 

Rendkívül sokan segítettek, hogy ezt a menüsort összedobjuk.

Céklában erős zöldségleves (répa, fehérrépa, sárgaborsó, cékla, zeller, karalábé, káposzta), 

sütőtökös rizottó (paprika, paradicsom, póréhagyma, sütőtök, 5 kg rizs),

krumplis tészta (krumpli, 4 kg tészta, 4 üveg lecsó),

gyümölcs saláta (alma, narancs, szilva, szőlő, füge, méz, lime)

zöldség saláta (retek, saláta, jégsaláta, rukkola, káposzta, újhagyma, szójaszószos öntet).

Ezek mellé még elkészült 85 csomag mindenféle péksüteményt tartalmazó csomag, a plusz meglepetésünk pedig 71 adag különféle lekvár, amit zárható műanyag dobozokban osztottunk szét. 

Nagyon jó hangulatban telt a főzés és az osztás is, fiatalos, lendületes csapat verődött össze, és azt volt látni a legnagyobb öröm, hogy mennyi emberen segíthettünk, és mennyi pozitív visszajelzést kaptunk, ugyanis körülbelül 100-110 ember jött el, akik tudtak repetázni is.

Jól telt a nap, ha tudtok, legközelebb gyertek ti is!