Szegeden jártunk, a Napfény Városában!

A (reméljük nem) utolsó szép időt kihasználva igen aktívan telt a szegedi toborzók hete. A hét végén csapatépítő sörözés, majd vadaspark látogatás, és egy kis Fehér-tavi madármegfigyelés volt a program.

A Szegedi Vadaspark 1989 óta rengeteg erőfeszítést tesz a természet védelméért is, évente több száz állatot fogad a természetvédelmi Mentőközpont, ráadásul Szegeden találkozhatunk arányaiban a legtöbb fajmegmentési programmal. A Mentőközpont munkája a határhoz való közelség miatt is kiemelkedő, hiszen nagy számban fogadnak engedély nélkül szállított, csempészett állatokat is a sérült, vagy elárvult vadállatok, kölykök, fiókák mellett. A Szegeden folyó fajmegmentési program egyik jelképe a hópárduc, mivel 2010-ig csak itt szaporodott hazánkban ez a ritka nagymacska. Nekünk is szerencsénk volt megfigyelni játék közben három példányt, majd a Dél-Afrikai oroszlánok is látványos produkciót nyújtottak egy lópatával. Akár az otthoni házi cica, úgy pofozták egymást, vagy éppen kergetőztek ezek a 100-200 kilós nagymacskák! Szemtanúi voltunk a pumák párzásának, és a rejtélyes ködfoltos párduc is előbújt sűrű bozótjából.
Láttuk az alföldi anoákat, melyek a legkisebb testű bivalyfélék, a ritka fosszát, rozsomákot, binturangot, és a sörényes hangyászt is. Nemrég születtek szurikáták, valamint egy apró tapírkölyökhöz is szerencsénk volt.

 hópárduc (Fotó: Bombay Bálint)

Dél-Afrikai oroszlán (fotó: Bombay Bálint)

Másnap a kicsit szelesebb, hűvösebb idő ellenére kimentünk a Szegedi Fehér-tóhoz, Magyarország legnagyobb szikes tavához. A gazdag madárvilágáról híres halastórendszer a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben fekszik Szegedtől nem messze északra.
Megfigyeltük a számos partimadár érdekes csőralakjait, és az ezekhez tartozó különféle táplálkozási módokat. Láttunk gulipánokat, havasi partfutókat, sárszalonkákat, parti liléket, és két ritka kóborlót: egy sárjárót, valamint egy kis godát. A nap fénypontját egy fiatal rétisas megpillantása jelentette.

Madármegfigyelés közben (fotó: Bombay Bálint)

sárszalonka (fotó: Völgyi Sándor)

gulipán táplálkozás közben (fotó: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Saebelschnaebler_(Recurvirostra_avosetta).jpg)

 A Fehér-tó kutatásának "atyja", Beretzk Péter emléktábláját is megtaláltuk Szegeden

A Budai-hegységben

Szombaton, kihasználva a szép időt, szinte egész nap a természetet jártuk a WWF toborzóival. Már kora reggel kint voltunk a Normafán, ahol a kirándulókat tájékoztattuk a WWF tevékenységéről, lehetett kiadványokat vinni, illetve örökbefogadással támogatni is lehetett támogatni a WWF különböző projectjeit.

A Normafa után kora délután átlátogattunk a Nagy-Hárs-hegyre, ahol a Pilisi Parkerdő és a WWF által közösen kialakított "Örökerdő-tanösvényen" sétáltunk végig. Ezeket az erdőket azért nevezzük örökerdőknek, mivel folyamatosan fenn tudnak maradni a természetközeli erdőgazdálkodási módoknak köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodó az erdőből egyszerre csak kis csoportokban vágja ki a fát. A tanösvényen megismerkedhettünk a szálalás alapelemével, a lékkel, valamint a holtfa szerepével, de még fekete harkály odút is találtunk. A kirándulás végén felmásztunk a Kaán Károly kilátóba, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé.

No, de ezzel még nem ért véget a nap, ugyanis a Nagy-Hárs-hegy után következett a Kis-Sváb-hegy! A XII.kerületben található szigetszerű zárványterület 1991 óta védett, amit főleg értékes növényvilágának köszönhet. A hegyen barangolva a telepített fenyvesek, és erősen degradált cserjés foltok között sok helyen lelhetünk rá az eredeti természetes növénytársulásokra, sziklagyep foltokra, ahol jó néhány védett faj talál menedéket.

A Kis-Sváb-hegyen aztán tüzet raktunk, és hoszzú, vidám, éjszakába nyúló szalonnasütés kezdődött.

Képek: Bombay Bálint

A levegő farkasai a WWF-nél

Az eheti reggeli toborzói csapatépítő meetingre ellátogattak a Hortobágyi Madárkórház  munkatársai a WWF irodába, mégpedig két ragadozómadárral!

Rengeteg érdekességet megtudhattunk a Mexikóban és Dél-Amerikában honos szubtrópusi Harris-héjáról, illetve a hazánkban is élő vándorsólyomról. A Harris-héja, vagy más néven Harris-ölyv egyedül álló módon falkában vadászik főleg nyulakra, kisemlősökre és madarakra. Igen intelligens madárról van szó, a fiatalok, elsősorban a hímek terelik a zsákmányt nyílt terepre, ahol az idősebb példányok megfogják azt. Ha több korábban egymást nem ismerő madár találkozik, igen rövid idő alatt képesek összedolgozni, ezt használják ki a solymászok is, ugyanis nagyon jó csapatjátékosok a Harris-héják. A vándorsólymot már 3000 éve használják a solymászok, de sajnos hazai vadon élő állománya nagyon megritkult. Sok mindent megtudtunk a vadászatról, madarakat veszélyeztető tényezőkről, és a madárkórházról is, majd mindenki kézbe is vehette a madarakat, sőt, még a vándorsólyom hangját is meghallgattuk!
.

Akit bővebben érdekel a Madárkórház Alapítvány: http://madarpark.hu/

Aki pedig szeretne a toborzók csapatához tartozni, hogy hasonló élményekben legyen része: http://www.wwf.hu/legy-te-is-wwf-kovet

Képek: Gyuricza Balázs

Újra virágzik a Duna!

Ritka természeti jelenségnek lehettünk a tanúi a napokban Budapesten, mégpedig a Dunavirágzásnak! A híres Tiszavirágzással ellentétben a Dunavirágzás kevéssé ismert esemény, mivel hosszú évek óta tavaly volt először. A tiszavirág a legnagyobb európai kérészfaj, mely lárvaként három évig él az iszapban, majd az egész populáció egyszerre rajzik ki, párosodik, majd pusztul el.

(képek: Rácz Gergő)

A védett dunavirág, vagy más néven fehér kérész közeli rokona a tiszavirágnak, viszont vele ellentétben nem június elején, hanem augusztus végén, és nem délután, hanem éjjel fél 9 és 10 között repülnek. Szoktuk mondani, hogy kérészéletű, azonban csupán a kifejlett rovarok élnek rövid ideig (egy-két napig).

Dunavirág peterakás közben (kép: http://fr.wikipedia.org/wiki/Ephoron_virgo)

Azért érdekes jelenség, hogy újra megjelentek a fehér kérészek a Dunán, mivel ez a Duna vízminőség javulásának köszönhető, ennek oka pedig valószínűleg a Bécsben továbbfejlesztett szennyvíztisztító működése. Reméljük, mostantól évről évre szemtanúi lehetünk ennek a látványos eseménynek!

Készül a WWF Követeket bemutató film!

Nem múlhat el úgy hétvége, hogy ne történjen valami izgalmas a WWF életében. Nemrég egy profi filmes stáb tette színesebbé a toborzók életét, ugyanis elkezdték forgatni a WWF követeket bemutató rövidfilmet. A forgatás rendkívül jó hangulatban telt, észre sem vettük, úgy múlt el az egész nap. 

Több Budapesti helyszín után a Naplás-tónál is készültek a felvételek, ahol nem kevés mocsári teknőssel találkoztunk, valamint egy óriási szerencsében is részünk volt! Szemtanúi lehettünk annak a ritka eseménynek, amikor is egy teknős éppen az orrunk előtt rakta le a tojásait. Sajnos a teknős nem a nálunk őshonos mocsári teknős volt, hanem egy tájidegen faj, a vörösfülű ékszerteknős.

A WWF irodája háza tájára is ellátogatott a forgatócsoport egy pár nappal később, hiszen itt pedig nagy éjszakába nyúló bográcsozás kerekedett. A menü babgulyás volt jó gazdagon, amit három bográcsban is készítettek a lelkes toborzók. 

Már csak a vágási munkálatokra kell várni, és egy-két héten belül elkészül a várva várt film!

Egy ritka ragadozóval, a vadmacskával történt találkozás

A WWF lelkes toborzói számos más természetvédelmi egyesület munkáját is segítik, én például nemrég tértem haza a Pangea Egyesület környezetismereti táboraiból. A Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület önkéntesei már közel 30 éve foglalkoznak nomád természetismereti táborok szervezésével és lebonyolításával. Ezekben a táborokban (Süni és Sündörgő Tábor) elsődleges célunk a gyerekek természet iránti érdeklődésének felkeltése. Ezt a különböző szakmai napokon tudjuk elérni, amiket szakavatott önkéntesek vezetnek. Ilyenkor a gyerekek megismerkedhetnek az erdők-mezők növényeivel, ősmaradványokat gyűjthetnek, bepillantást nyerhetnek az őket körülvevő változatos madárvilágba, elsajátíthatják a nyomolvasás rejtelmeit, felkészülhetnek az erdőben való tájékozódásra, képet kapnak a helyi rovarvilágról, és tanulhatnak népi hagyományokról, tájtörténetről és vadgazdálkodásról.

Idén több mint 100 gyerekkel indultunk neki felfedezni a Mátra élővilágát. A tábor helyszíne Parádsasvár és Bodony falvak közelében volt. Számos ritkasággal találkoztunk, láttunk fekete gólyát, parlagi sast, kerecsensólymot, valamint ritkább, szórványos elterjedésű kétéltűeket is, szalamandrákat, gyepi békákat és sárgahasú unkákat. A legnagyobb meglepetést azonban egy rejtett életmódú emlősállat megpillantása jelentette. Egyik éjszaka ugyanis egészen a táborig lemerészkedett egy vadmacska! 

 vadmacska (fénykép: Milos Andera)

A szintén fokozottan védett hiúz mellett ő az egyetlen macskaféle ragadozónk. Mivel könnyen össze lehet keverni a házimacskával, nagy szerencsénk volt, hogy jól megfigyelhettük az elemlámpa fényében a fő határozóbélyegeket: farka nem vékonyodik el, mint a házimacskáé, rövidebb, tömzsibb, és a farokvégszalag mindig fekete. Sajnos fényképet nem sikerült készítenünk, viszont egy másik este is láttuk ugyanott, úgyhogy valószínűleg a territórium határán táborozhattunk, amit ő rendszeresen jelölt is a vizeletével. A vadmacskának háborítatlan, emberi zavarástól mentes erdőkre, öreg tölgyesekre van szüksége, ezért fontos lenne törekedni a természetszerű gazdálkodás erősítésére, ugyanis nemcsak Magyarországon, de Európában is sokfelé veszélyeztetett faj. Állománycsökkenésének a házimacskákkal való kompetíciója és hibridizációja is az oka, ami miatt célszerű lenne vadmacska-rezervátumok létrehozása.

A vadmacskánál is ritkább, hasonló életmódú másik macskafélénkkel, a hiúzzal és védelmével már évek óta foglalkozik a WWF. Ha többet szeretnél megtudni a hiúzról, látogass el a WWF Magyarország honlapjára: http://wwf.hu/hiuz_

Ha pedig tenni is szeretnél: http://adomany.wwf.hu/orokbefogadas

Bombay Bálint

Egy igazi vadon - a Nagybereki Fehérvíz

Ismét egy izgalmas kirándulásban volt részünk, mivel a Somogyszentpál melletti Berekbe látogattunk el a hétvégén. Somogyszentpál a Balatontól délre, 1929-ben Tótszentpál és Varjaskér egyesítéséből létrejött település. Balatonfenyvestől a MÁV utolsó keskeny nyomtávolságú gazdasági vasútja visz el minket Somogyszentpálig, méghozzá átszelve a vadregényes Nagybereket. A Nagyberek egykor a Balaton egyik árterületi öble volt. A lassan döcögő kisvasút szebbnél szebb helyeken keresztül ért el Somogyszentpálig, ahol először a helyi látványosságokat néztük meg, az I. és II. világháború hősi halottainak emléket állító szobrot, a Tűzvész emlékművet, és nem utolsó sorban a helyi kocsmát, ahol pedig megismerhettük a lakosságot, és a helyi viszonyokat. Első este hatalmas vihar kerekedett, de szerencsénkre, és persze köszönhetően a helyiek vendégszeretetének, befogadott estére Gyuri, aki még tangóharmonikázott is nekünk.

A Balatonfenyvesi kisvasút állomás

A kisvasút vezetőfülkéje

A közösségi élettér: Jankó presszó

Másnap útra keltünk a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Terület felé, mely ramsari terület, része a Natura 2000 hálózatnak, valamint Kiemelten Fontos Madárélőhely. A terület 1977 óta védett. A kukoricaföldek és marhalegelők mellett elsétálva a helyi pásztorkutyák kikergettek elénk egy gímszarvas bikát, majd pedig egy őzet mi ugrasztottunk ki a bokorból.

A Berek felé...

A nyílt víz és mocsaras, lápos terület melletti töltésre felérve lenyűgöző madárvilág tárult a szemünk elé. Megannyi kócsag, gém, kanalasgém, bakcsó repkedett a terület felett, a kormoránok és kis kárókatonák pedig az ürüléküktől elpusztult, kiszáradt fákon szárítgatták átnedvesedett szárnyaikat.

Kócsagok csapata

 A kormorán guanótól kiégett fák

Kormoránok

Nagykócsag

A víz melletti gáton caplatva számos vízisikló kúszott át előttünk, majd a fészküket is megleltük a kikelt tojásokkal.

Kikelt vízisikló tojások

Ragadozó madarakban sem volt hiány, a barna rétihéják és egerészölyvek mellett újra szerencsénk volt egy öreg rétisashoz is, akit sokáig megfigyelhettünk, mert kiült egy száraz fa tetejére, ráadásul még meg is volt gyűrűzve. Az eső lába ismét igencsak lógott, de szerencsénkre pont kikerülve minket csak a vihar látványában volt részünk.

Naplemente

Következő reggel még egy-két utolsó pillantást vetettünk a területre, és elindultunk hazafelé. Mikor kiértünk a töltés végére, előttünk mintegy búcsúzásként szinte felhőben repültek fel a kócsagok és gémek.

Fotók: Bombay Bálint, Kiss Ádám