Pandák az Utcán: Szegeden jártunk, a Napfény Városában!

A (reméljük nem) utolsó szép időt kihasználva igen aktívan telt a szegedi toborzók hete. A hét végén csapatépítő sörözés, majd vadaspark látogatás, és egy kis Fehér-tavi madármegfigyelés volt a program.

A Szegedi Vadaspark 1989 óta rengeteg erőfeszítést tesz a természet védelméért is, évente több száz állatot fogad a természetvédelmi Mentőközpont, ráadásul Szegeden találkozhatunk arányaiban a legtöbb fajmegmentési programmal. A Mentőközpont munkája a határhoz való közelség miatt is kiemelkedő, hiszen nagy számban fogadnak engedély nélkül szállított, csempészett állatokat is a sérült, vagy elárvult vadállatok, kölykök, fiókák mellett. A Szegeden folyó fajmegmentési program egyik jelképe a hópárduc, mivel 2010-ig csak itt szaporodott hazánkban ez a ritka nagymacska. Nekünk is szerencsénk volt megfigyelni játék közben három példányt, majd a Dél-Afrikai oroszlánok is látványos produkciót nyújtottak egy lópatával. Akár az otthoni házi cica, úgy pofozták egymást, vagy éppen kergetőztek ezek a 100-200 kilós nagymacskák! Szemtanúi voltunk a pumák párzásának, és a rejtélyes ködfoltos párduc is előbújt sűrű bozótjából.
Láttuk az alföldi anoákat, melyek a legkisebb testű bivalyfélék, a ritka fosszát, rozsomákot, binturangot, és a sörényes hangyászt is. Nemrég születtek szurikáták, valamint egy apró tapírkölyökhöz is szerencsénk volt.

hópárduc (Fotó: Bombay Bálint)

Dél-Afrikai oroszlán (fotó: Bombay Bálint)

Másnap a kicsit szelesebb, hűvösebb idő ellenére kimentünk a Szegedi Fehér-tóhoz, Magyarország legnagyobb szikes tavához. A gazdag madárvilágáról híres halastórendszer a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben fekszik Szegedtől nem messze északra.
Megfigyeltük a számos partimadár érdekes csőralakjait, és az ezekhez tartozó különféle táplálkozási módokat. Láttunk gulipánokat, havasi partfutókat, sárszalonkákat, parti liléket, és két ritka kóborlót: egy sárjárót, valamint egy kis godát. A nap fénypontját egy fiatal rétisas megpillantása jelentette.