Kirándulás a Rupp-hegyen

Mivel igen kellemes idő volt hétvégén, kimentünk a szabadba egy rövid sétát tenni. A Budaörs felett található Csiki-hegyek legkeletibb tagja, a Rupp-hegy volt a kiszemelt célunk. A terület 1977 óta fővárosi védelem alatt áll, amit leginkább botanikai értékeinek köszönhet, hiszen itt a természetes növénytakaró teljes épségében megmaradt. Ez a mindösszesen 8 hektáros terület értékes dolomitsziklagyepeivel, karsztbokorerdejével számos növényritkaságnak ad otthont, szám szerint 38 védett növényt találtak eddig itt a kutatók. 

a Rupp-hegy teteji bokorerdő

Nekünk is szerencsénk volt pár szép virághoz, azonban a hegy fő értékeinek számító orchidea fajokkal most nem találkoztunk. Gyönyörűen virágzott azonban a nagyezerjófű, amelyet bőrkiütést okozó mirigyszőrei miatt nem érdemes megfogdosni. Nyílt a finom illatú kakukkfű, a védett fürtös homokliliom, és a védett tarka imola is.

 fürtös homokliliom

 tarka imola

 piros gólyaorr

 nagyezerjófű

 fehéres csüdfű

kisfészkű hagymabogáncs

borzas szulák

árvalányhajak a dolomitsziklagyepen

A növények mellett természetesen állatokat is láttunk. Színpompás lepkék, köztük a védett kardoslepke szálltak virágról virágra, a sűrű cserjék lombjának takarásában pedig a fülemüle, vagy népi nevén csalogány hangos, dallamos, változatos énekét élveztük. A kevésbé szép hangú szajkók is rikácsoltak rekedt hangjukon szakadatlanul. A közeli Gazdagréti lakótelepről vadászni feljáró sarlósfecskéket éles sivító hangjuk árulta el. A sarlósfecskék lábai csak kapaszkodásra alkalmasak, a költés kivételével egész életükben repülnek. A levegőben szerzik rovarokból álló táplálékukat, a fészekanyagot, a levegőben történik a párzás, sőt még repülve alszanak is.

sarlósfecske

WWF a LEN-en

Újabb rendezvényen vettünk részt, méghozzá a Lágymányosi ELTE Napokon, azaz a LEN-en. Az ELTE Környezettudományi Klubjának sátrában rengeteg környezettudatos játék kipróbálására nyílt lehetőség, ráadásul még paradicsompalántát is nyerhettünk. Érdekes játék volt például a világ különböző országaiban élő családokat egy heti élelmükkel ábrázoló képeket párosítani kellett az országok neveivel. Ez a rendkívül tanulságos játék elsőre nem is tűnik olyan bonyolultnak, az igazság viszont az, hogy igencsak nehéz.

"nem kell mindig kaviár"

Szelektív hulladékgyűjtéses memóriakártyával is játszottunk, és a Tudatmódosí-tó névre keresztelt szemléletformáló társasjátékot is kipróbálhattuk, valamint kitaláltuk, minek az előállításához mennyi vizet használunk el.

kukamemória

Amíg világos volt, a játékok mellett az érdeklődők megismerkedhettek a WWF Magyarország kiadványaival is. Miután besötétedett, elkezdődött egy interaktív előadás, mely bemutatta a WWF nemzetközi és magyarországi történetét, valamint ismertette kiemelt projektjeit. 

Fotók: Rétfalvi Nóra

Legyen minden nap a Föld Napja!

Újabb zsúfolt hétvége következett a WWF Magyarország életében, ugyanis a Föld napja alkalmából szombattól szerdáig a Fővárosi Állatkerben találkozhattatok velünk, amely otthont adott a Föld Fesztiválnak, emellett vasárnap pedig a Tropicarium Föld napi rendezvényén is részt vettünk.

Az állatkert pálmaház sétánya Öko sétánnyá alakult szombat reggelre, és a „Ne élj nagy lábon!” mottó szellemiségében több egyesület mutatkozott be különböző programokkal. Az Ökocsiga játszóház, a Magyar Madármentő Alapítvány, a Madarat tolláról bábcsoport, a Magyar Madártani Egyesület, az Országos Erdészeti Egyesület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, és az Országos Környezeti Nevelési Egyesület mind-mind játékos feladatokkal készültek, de lehetett különböző növényeket is ültetni állatkerti kertészekkel együtt, a kreatív sátorban pedig mindenféle termésekből lehetett művészi alkotásokat készíteni. Próbára is tehettük magunkat, volt madártoll felismerés, gyógy-és fűszernövények felismerése különféle érzékszerveinkkel, a távcsöves madármegfigyelés során pedig betekintést nyerhettünk a kárókatonák magánéletébe. A WWF sátrában színezők és kirakók segítségével ismerhettük meg jobban veszélyeztetett állatfajainkat, vagy éppen meg is hajtogathattuk őket. Kirakhattuk védett dunai halfajainkat, és lefotózkodhattunk az óriás panda plüssel.

Barátkozás a madármentők szelíd macskabaglyával

A Tropicariumban vasárnap kézműves foglalkozások, játékos feladatok, kvízek várták az odalátogatókat.

Természetesen mindkét rendezvényen jutott időnk az állatok és növények megtekintésére is. Láttuk többek között a nemrég született indiai oroszlánokat (egy korábbi bejegyzésben még csak remélt szaporulat), a kis elefántot, költő tigrispitonokat, akik a testük rezgéseivel hőt termelnek a tojásaik számára, valamint a szűznemzéssel született komodói varánuszt.

Az Ázsiai oroszlán nőstény, és féltve őrzött kölykei

Komodói varánusz portré

A Tropicariumban is érdekes állatokkal ismerkedhettünk, például a márciusban született apró lisztmajmokkal, akik a híres zeneszerzővel való hasonlatosságuk után kapták a nevüket.

Lisztmajom kölykével

Valamint színpompás halak seregei vártak még minket...

Jó néhány furcsa jószág...

medúzák...

És persze a híres-hírhedt cápák

                                  

 Homoki tigriscápa

 Fotók: Bombay Bálint

A Velencei-tónál is beköszöntött a tavasz

Szombaton hajnalban indultunk útnak a Velencei-tó délnyugati csücskénél elterülő Dinnyés felé. Megtudtuk, hogy ennek a falunak a régi neve Médek födje, amit Terraméd-ként említenek az 1200-as években. A Médekről azt írják, hogy a vizek védelmében telepedtek le, és rendkívüli módon tisztelték a vizeket. A kezdetektől királyi birtok volt a falu és környéke, és még a mai öregek is mesélnek arról, hogy Mátyás királynak itt volt a legszebb ménese.

Már a faluban sok madárral ismerkedtünk meg, láttunk erdei pintyet, zöldikét, tengelicet, valamint a tavasz beköszöntét jelző füsti fecskéket, és molnárfecskéket is, és végül, de nem utolsó sorban a fészkeiket már elfoglaló fehér gólyákat. 

A település szélénél lettünk figyelmesek egy a szélső faroktollai, és fejmintázata alapján balkáni fakopáncsnak határozott harkályra, aki azonban meglehetősen furcsán festett. A háta világos barnás színű volt, a kézevezők pedig szintén feltűnően világosak voltak, egy fehéres szárnyfoltot alkotva. Talán egy színhibás, vagy részlegesen albínó példányt volt szerencsénk megpillantani?

A védett terület kialakításához a legfontosabb indok a magyar természetvédelem címermadara, a nagy kócsag jelenléte a területen; mi is láttunk jó párat ebből a szép fehér gázlómadárból.

                            

                            

A természetvédelem jelképe, a nagy kócsag

A nádas szélén vezető ösvényen találkoztunk az év kétéltűjével, a barna ásóbékával, akin nagyon jól megfigyelhettük a hátsó lábain található jellegzetes ásósarkantyúkat. 

A magasles felé tovább haladva a nádas felett alacsonyan imbolyogva, csapongva repkedve vadászó barna rétihéja tojóra lettünk figyelmesek, és nemsokára a párja is előkerült. Ő a nádasok egyetlen fészkelő szárnyas ragadozója. Más ragadozókkal is találkoztunk, egy vörös vércse pár a szántóföld felett keringett. Ám ez még mindig nem minden. A lesház felé a felszálló meleg légáramlatokra, termikekre méltóságteljesen ráfekve köröző rétisasokat figyelhettünk meg.

A nádas felett vadászó barna rétihéja hím

A méltóságteljes fiatal rétisas 

Vörös vércse hím

Sok récefajt láttunk, üstökös récéket, cigányrécéket, és több mint 50 kanalas récét, akik a csőrükről kapták a nevüket.

Kanalas réce gácsér...

...és kanalas réce tojó

A fokozottan védett cigányréce

A lesház előtt megnézhettük, hogyan építi vízinövényekből készülő jellegzetes úszó fészkét a búbos vöcsök pár, akik szerelmesen udvaroltak is egymásnak. 

Búbos vöcskök

Nyári ludak

A nádasban már serényen énekeltek a cserregő nádiposzáták, és a barkóscinegék, egy alacsony bokorban pedig a rejtőzködő, bujkáló kis poszátát nézhettük meg. A madárdal tanösvény tábláin megismerkedtünk a lápi halászattal, régi háziállatfajtákkal. Kirándulásunk során több mint 35 madárfajjal találkoztunk, és hazafelé újra megnéztük a gólyapárt, régi ismerősként búcsúzva el tőlük.

(Fotók: Bombay Bálint)

Gyere velünk Dinnyésre!

Itt a jó idő, itt a tavasz, újra megyünk kirándulni, csak most már kevesebb kabát fog kelleni! Úti célunk a Velencei-tó délnyugati részén elhelyezkedő Dinnyési fertő.

(Fotó: Dombi Anna)

Az 1966 óta védett terület igazi madárparadicsom, megannyi réce, kócsag és partimadár fog ránk várni. A terület nem túl nagy, úgyhogy nem fogunk sokat menni, viszont sok mindent fogunk látni. Végig megyünk a madárdal tanösvényen, és a madarak mellett megismerkedünk a terület növényeivel, ízeltlábúival, és a hagyományos állattartásba is bepillantást nyerünk majd.

Nagy kócsagok, kanalasgémek és gólyatöcsök a Dinnyési fertőn (Fotó: Bombay Bálint)

Bütykös ásóludak és különféle libák, récék a fertőn (Fotó: Bombay Bálint)

Április 13-án szombaton a Déli pályaudvaron találkozzunk fél 7-kor, a vonat 6 óra 50-kor indul. Elemózsiát mindenki hozzon magával, de a faluban is lesz bolt. Akinek van, hozza el a távcsövét, és készüljetek sárra is!

Visszafelé óránként van vonat, és egy óra a menetidő.

Részvételi szándékodat kérjük jelezd a balint.bombay@wwf.hu címen!

Mindenkit várunk szeretettel!