Szombaton hajnalban indultunk útnak a Velencei-tó délnyugati csücskénél elterülő Dinnyés felé. Megtudtuk, hogy ennek a falunak a régi neve Médek födje, amit Terraméd-ként említenek az 1200-as években. A Médekről azt írják, hogy a vizek védelmében telepedtek le, és rendkívüli módon tisztelték a vizeket. A kezdetektől királyi birtok volt a falu és környéke, és még a mai öregek is mesélnek arról, hogy Mátyás királynak itt volt a legszebb ménese.
Már a faluban sok madárral ismerkedtünk meg, láttunk erdei pintyet, zöldikét, tengelicet, valamint a tavasz beköszöntét jelző füsti fecskéket, és molnárfecskéket is, és végül, de nem utolsó sorban a fészkeiket már elfoglaló fehér gólyákat.
A település szélénél lettünk figyelmesek egy a szélső faroktollai, és fejmintázata alapján balkáni fakopáncsnak határozott harkályra, aki azonban meglehetősen furcsán festett. A háta világos barnás színű volt, a kézevezők pedig szintén feltűnően világosak voltak, egy fehéres szárnyfoltot alkotva. Talán egy színhibás, vagy részlegesen albínó példányt volt szerencsénk megpillantani?
A védett terület kialakításához a legfontosabb indok a magyar természetvédelem címermadara, a nagy kócsag jelenléte a területen; mi is láttunk jó párat ebből a szép fehér gázlómadárból.
A természetvédelem jelképe, a nagy kócsag
A nádas szélén vezető ösvényen találkoztunk az év kétéltűjével, a barna ásóbékával, akin nagyon jól megfigyelhettük a hátsó lábain található jellegzetes ásósarkantyúkat.
A magasles felé tovább haladva a nádas felett alacsonyan imbolyogva, csapongva repkedve vadászó barna rétihéja tojóra lettünk figyelmesek, és nemsokára a párja is előkerült. Ő a nádasok egyetlen fészkelő szárnyas ragadozója. Más ragadozókkal is találkoztunk, egy vörös vércse pár a szántóföld felett keringett. Ám ez még mindig nem minden. A lesház felé a felszálló meleg légáramlatokra, termikekre méltóságteljesen ráfekve köröző rétisasokat figyelhettünk meg.
A nádas felett vadászó barna rétihéja hím
A méltóságteljes fiatal rétisas
Vörös vércse hím
Sok récefajt láttunk, üstökös récéket, cigányrécéket, és több mint 50 kanalas récét, akik a csőrükről kapták a nevüket.
Kanalas réce gácsér...
...és kanalas réce tojó
A fokozottan védett cigányréce
A lesház előtt megnézhettük, hogyan építi vízinövényekből készülő jellegzetes úszó fészkét a búbos vöcsök pár, akik szerelmesen udvaroltak is egymásnak.
Búbos vöcskök
Nyári ludak
A nádasban már serényen énekeltek a cserregő nádiposzáták, és a barkóscinegék, egy alacsony bokorban pedig a rejtőzködő, bujkáló kis poszátát nézhettük meg. A madárdal tanösvény tábláin megismerkedtünk a lápi halászattal, régi háziállatfajtákkal. Kirándulásunk során több mint 35 madárfajjal találkoztunk, és hazafelé újra megnéztük a gólyapárt, régi ismerősként búcsúzva el tőlük.
(Fotók: Bombay Bálint)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése