Kirándulás a Rupp-hegyen

Mivel igen kellemes idő volt hétvégén, kimentünk a szabadba egy rövid sétát tenni. A Budaörs felett található Csiki-hegyek legkeletibb tagja, a Rupp-hegy volt a kiszemelt célunk. A terület 1977 óta fővárosi védelem alatt áll, amit leginkább botanikai értékeinek köszönhet, hiszen itt a természetes növénytakaró teljes épségében megmaradt. Ez a mindösszesen 8 hektáros terület értékes dolomitsziklagyepeivel, karsztbokorerdejével számos növényritkaságnak ad otthont, szám szerint 38 védett növényt találtak eddig itt a kutatók. 

a Rupp-hegy teteji bokorerdő

Nekünk is szerencsénk volt pár szép virághoz, azonban a hegy fő értékeinek számító orchidea fajokkal most nem találkoztunk. Gyönyörűen virágzott azonban a nagyezerjófű, amelyet bőrkiütést okozó mirigyszőrei miatt nem érdemes megfogdosni. Nyílt a finom illatú kakukkfű, a védett fürtös homokliliom, és a védett tarka imola is.

 fürtös homokliliom

 tarka imola

 piros gólyaorr

 nagyezerjófű

 fehéres csüdfű

kisfészkű hagymabogáncs

borzas szulák

árvalányhajak a dolomitsziklagyepen

A növények mellett természetesen állatokat is láttunk. Színpompás lepkék, köztük a védett kardoslepke szálltak virágról virágra, a sűrű cserjék lombjának takarásában pedig a fülemüle, vagy népi nevén csalogány hangos, dallamos, változatos énekét élveztük. A kevésbé szép hangú szajkók is rikácsoltak rekedt hangjukon szakadatlanul. A közeli Gazdagréti lakótelepről vadászni feljáró sarlósfecskéket éles sivító hangjuk árulta el. A sarlósfecskék lábai csak kapaszkodásra alkalmasak, a költés kivételével egész életükben repülnek. A levegőben szerzik rovarokból álló táplálékukat, a fészekanyagot, a levegőben történik a párzás, sőt még repülve alszanak is.

sarlósfecske