2014. április 10., csütörtök

Szemléletformálás egy Madagaszkári halászfaluban

Antal Alexa újra egy lelkesítő előadással várta a WWF toborzókat az egyik reggel! Most személyes élményeiről mesélt, méghozzá arról, amikor három hónapig egy Madagaszkári halászfaluban önkénteskedett.
2009 szeptemberében utazott ki egy válogatott csapattal a világ negyedik legnagyobb szigetére. Madagaszkár a világ egyik legnagyobb biodiverzitású országa, ahol a fajok 80%-a endemikus, viszont gazdaságilag az egyik legszegényebb ország. Az itt honos fajok tekintetében talán a legnépszerűbbek a gyűrűsfarkú makik, és egyéb makik, valamint a kaméleonok. Szinte az egyetlen nagyobb testű ragadozó a különös fossza, aki a madagaszkári cibetmacskafélék családjába tartozik.




Toliara városa előtt húzódik a világ 3. legnagyobb összefüggő korall-zátony rendszere, és ezen terület védelmére irányul a WWF egyik projektje, aminek egyik célja a délnyugati partvidéken a falvak halásztársadalmában oktatással folytatható szemléletformálás, és a halászat fenntarthatóvá tétele.
Alexa és társai a Befasy nevű településen önkénteskedtek, ahol 800-900-an laknak 220 pálmalevélből tekert házban. Az írástudatlanság aránya nagyon magas, az oktatási szint pedig rendkívül alacsony, az egyetlen bevételi forrás pedig a halászat.






A fő problémát a túlhalászat jelenti, aminek hatásait már a helyiek is érzik. A kevesebb fogás, az egyes halfajok, teknősök eltűnése, a korallok degradációja, illetve, hogy egyre több és több időt töltenek a tengeren, mind-mind jelentős problémák. Az e –eszközök és technika is alkalmazkodott a kevesebb halmennyiséghez, ez viszont tovább fokozza a kizsákmányolás mértékét.
Ezen problémák okai a gyors népességnövekedés (4-6 gyerekes családmodell), az alulképzettség, a körülmények ismeretének a hiánya (nem tudják, hogy a korall egy állat...), és az egyéb bevételi források hiánya.








A WWF project keretei között egyrészt egy részletes monitoring folyt, a helyiek által fogott halfajokat számolták, határozták, lemérték, és egy részletes tanulmány is készült ebből.
Aztán a legfontosabb lépés egy oktatás kialakítása volt, ahol megmutatták a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, hogyan is lehet fenntartható módon halászni, színes táblák készültek (melyeket ott is hagytak), amin lehetett mérni a kis halak hosszát, meg lehetett tanulni a tengeri teknősök életciklusát stb.





Az igen személyes hangvételű előadás alatt azt is átérezhettük, milyen is három órát gyalogolni egy hideg sörért, vagy éppen éjszaka lámpa nélkül skorpiót fogni!

Az előadásból azt is megtudtuk, hogy valóban sikeresek az efféle szemléletformálások, az emberek rádöbbenek, hogy nekik is hasznos, ha az új ismeretek birtokában változtatnak eddigi szokásaikon. 
Egy ilyen project részesének lenni pedig egy életre szóló élmény, sokat tanul az ember, többek között önmagáról is.

Ha kedvet kaptál, jelentkezhetsz nemzetközi szinten is, vagy akár Magyarországon is önkéntesnek:
http://wwf.panda.org/how_you_can_help/volunteer/
http://wwf.hu/legyel-onkentesunk
 
És végül egyik toborzónk, és koordinátorunk ezt írta nekem az előadás után: "Nekem NAGYON tetszett, érdekes volt és olyan jól mesélt az Alexa, hogy teljesen odaképzelte magát az ember!"
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése