Beszámoló a Vizek Városáról

Vasárnap korán reggel indultunk útnak Tatára, a „Vizek Városába”. Az időjárás sajnos nem éppen volt a legkedvezőbb, ugyanis sűrű köd lepte el a tájat. A tó Magyarország legrégibb halastava, közepén éjszakáznak ludak, récék és sirályok. A gyönyörű tájból a sűrű köd miatt alig láttunk valamit, így egy kiadós reggeli után bevetettük magunkat a tó körüli ártéri erdőbe.

Itt azonnal a szemünk elé került a varjú nagyságú fekete harkály, akit igen közelről vehettünk szemügyre, ahogyan szorgosan kopácsolt egy fán. Ezután még sokszor volt szerencsénk rokonaihoz, a nagy fakopáncsokhoz is.

Jellegzetes kerregő hangjáról vettük észre Európa legnagyobb testű rigóféléjét, a léprigót. Több példányt is láttunk, ahogyan a fagyöngyökön táplálkoztak. A tó rejtettebb végében a nádasban több madár maradványaira bukkantunk. Egy elejtett póling, egy kormorán és egy tőkés réce tollait sikerült beazonosítanunk, melyekből azt is kinyomozhattuk, hogy egy ragadozó madár, vagy emlős volt a tettes.

Dél körül szerencsénkre elkezdett feloszlani a tejfehér köd, és fokozatosan kitárult előttünk az Öreg-tó. A tavon rengeteg nagy lilik, vetési lúd, tőkés réce, nagy kócsag, szürke gém, kormorán, danka-és sárgalábú sirály pihent. A sok-sok tőkés réce között észrevettünk egy apró csörgő réce gácsért, valamint egy csapat kis kárókatonát is. Megtudtuk azt is, hogy a festői szépségű vízi vár 1400 körül épült, méghozzá Luxemburgi Zsigmond építette. Innen indulva körbejártuk a tavat, visszaérkezve pedig a várhoz egy gyors röptű kabasólyom köszöntött minket.

Nagyszerű élményekkel gazdagodva tértünk haza, és már csak egy forró fürdőre vágytunk.

Fotók: Bombay Bálint