Vasárnap korán reggel indultunk útnak Tatára,
a „Vizek Városába”. Az időjárás sajnos nem éppen volt a legkedvezőbb, ugyanis
sűrű köd lepte el a tájat. A tó Magyarország legrégibb halastava, közepén
éjszakáznak ludak, récék és sirályok. A gyönyörű tájból a sűrű köd miatt alig
láttunk valamit, így egy kiadós reggeli után bevetettük magunkat a tó körüli
ártéri erdőbe.
Itt azonnal a szemünk elé került a varjú
nagyságú fekete harkály, akit igen közelről vehettünk szemügyre, ahogyan
szorgosan kopácsolt egy fán. Ezután még sokszor volt szerencsénk rokonaihoz, a
nagy fakopáncsokhoz is.
Jellegzetes kerregő hangjáról vettük észre
Európa legnagyobb testű rigóféléjét, a léprigót. Több példányt is láttunk,
ahogyan a fagyöngyökön táplálkoztak. A tó rejtettebb végében a nádasban több
madár maradványaira bukkantunk. Egy elejtett póling, egy kormorán és egy tőkés
réce tollait sikerült beazonosítanunk, melyekből azt is kinyomozhattuk, hogy
egy ragadozó madár, vagy emlős volt a tettes.
Dél körül szerencsénkre elkezdett feloszlani a
tejfehér köd, és fokozatosan kitárult előttünk az Öreg-tó. A tavon rengeteg
nagy lilik, vetési lúd, tőkés réce, nagy kócsag, szürke gém, kormorán, danka-és
sárgalábú sirály pihent. A sok-sok tőkés réce között észrevettünk egy apró
csörgő réce gácsért, valamint egy csapat kis kárókatonát is. Megtudtuk azt is,
hogy a festői szépségű vízi vár 1400 körül épült, méghozzá Luxemburgi Zsigmond
építette. Innen indulva körbejártuk a tavat, visszaérkezve pedig a várhoz egy
gyors röptű kabasólyom köszöntött minket.
Nagyszerű élményekkel gazdagodva tértünk haza,
és már csak egy forró fürdőre vágytunk.
Fotók: Bombay Bálint