Képek: Bombay Bálint
2014. június 2., hétfő
Cinkefiókák az odúban!
A WWF Magyarország önkéntes madárodú készítő programjának gyümölcseként az egyik "B"-típusú odúnkban szüntelenül csivitelő széncinege fiókák cseperednek! A Pongrácz Gergely téren gondosan kihelyezett (jól elrejtett helyen) mesterséges odúban minimum 6 fióka tátog folyton éhesen. Mindkét szülő etet, és több százszor is megfordulnak egy nap hernyókkal a csőrükben.
A kihelyezett mesterséges odúk igen fontosak, mivel egyre kevesebb a természetes, fészkelésre alkalmas odú. A "B"-típusú odút leggyakrabban a széncinegék, és a verebek foglalják el. A WWF iroda kertjében kihelyezett ilyen odúban éppen egy veréb család talált otthonra!
Képek: Bombay Bálint
Képek: Bombay Bálint
Májusban születtek a kis hiúzok!
Sokan ismerik képekről a halkan lopakodó hiúzt, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy szabadon, a természetben is láttak már, hiszen nagyon óvatos, kerüli az embert.
Ez az igen rejtélyes életmódú ragadozó a macskafélék családjába tartozik, nemzetségének négy faja van. A kanadai hiúz (Linx canadensis), a vörös hiúz (Linx rufus), az ibériai, vagy más néven párduchiúz (Linx pardinus), és a hazánkban is élő eurázsiai hiúz (Linx linx). Az ibériai hiúz , mely csak Spanyolország délnyugati részén fordul elő, az egyik legveszélyeztetettebb macskaféle, állománya kb. 100 egyed.
A legnagyobb testű a négy faj közül az eurázsiai hiúz. Megjelenése igen jellegzetes, sok tulajdonságában eltér a család többi fajától. Európa legnagyobb macskaféléje, testhossza meghaladhatja az 1 métert, súlya 12-35 kg, és olyan 65 cm a marmagassága, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. Fekete végű farka nagyon rövid (8-15 cm), hiszen a sűrű erdőben nincs szüksége hirtelen irányváltásokra, kormányzásra, így a hosszú farok csak akadályozná. Hátsó lábai hosszabbak az elsőknél, így jó nagyot tud ugrani, azonban a hosszú táv futás nem az erőssége. Hirtelen, lopakodva, lesből támad. A viszonylag széles, nagy, kerek, és az ujjak között is vastagon szőrös mancsuk segíti őket a havon járásban.
A füle végén található hosszabb szőrszálak, "bojtok" és a pofaszakáll segít a minél jobb hallásban (terelik a hangokat a fülekhez). A "füle botját se mozdítja" kifejezés (eredetileg: bojtját) a hiúzoktól eredeztethető: a hiúz nagyon óvatos állat, veszély esetén megdermed, és ilyenkor még a füle bojtját se mozdítja. A hiúz tudományos neve, a Lynx a görög lygx szóból (eredete feltehetően a ,,lenkos˝=,,fényes˝ szó) származik, közmondásosan éles látása miatt. Az aranygyapjút kereső argonauták egyikét, aki képes volt belátni a föld alá, Lynceusnak hívták. A középkorban azt hitték a hiúzról, hogy képes átlátni a falon.
Bundája igen sűrű, egy négyzetcentiméteren 9000 szőrszál is található (az ember fejbőrén 130 hajszál ez a szám), az apróbb, pihésebb szőrszálak felett vastagabb, hosszabb szőrszálak is vannak. Nagyon változatos mintájú, alapszíne szürkés, vöröses, rozsdás, sárgásbarna, apróbb vagy nagyobb pettyekkel, foltokkal sűrűn borított, vagy akár folt nélküli is lehet.
Magányosan élő, főként éjszaka aktív állatok, territóriumuk akár 60 négyzetkilométer, vagy még nagyobb is lehet. Sűrű, háborítatlan, nagy kiterjedésű zárt erdőket kedvelik, legyen az lombhullató vagy tűlevelű.
Egy 2001-es vizsgálat szerint az Északi-középhegységben élő hiúzok táplálékának több mint fele nagyemlős volt (61%), elsősorban őz, és muflon, ezután következtek a kisemlősök (18%), aztán még fogyasztottak mezei nyulat, énekesmadarakat, rovarokat és növényeket is.
Szaporodási időszaka, a pacsmagolás február-márciusban van, és 1,5-2 évesen válnak ivaréretté (a nőstény 21, a hím 33 hónapos korában). 65-75 napig vemhesek, és 1-5 utódot hoznak világra májusban egy jól elrejtett helyen. A kölykök 250-300 grammosak, vakok, fülnyílásukat bőr fedi.
Vadon 10-12 évig élnek, de fogságban tovább is: a Budakeszi Vadasparkban most ünnepelte 20. születésnapját Hubert, a hiúz!
Magyarországon őshonos faj, de sajnos számos tényezőnek "köszönhetően" az 1910-es évek, és a 80-as évek között kipusztult az országból (1915-ben lőtték le az utolsó példányt a Pilisben). Elsősorban szép prémje miatt vadászták, de belükből hárfahúr készült, húsát ették is, a karmainak mágikus erőt tulajdonítottak, és a titokzatos hiúzkövet is keresték a testében. Úgy hitték, hogy a hiúz vizelete drágakővé szilárdul, amit elrejt a testében, hogy ne lehessen megtalálni.
A kíméletlen vadászat mellett az összefüggő nagy erdőterületek csökkenése is hozzájárult az eltűnésükhöz.
.JPG)
A Kárpátokban élő állomány erősödése után a tőlünk északabbra fekvő területekről (Szlovákia) elkezdtek délre húzódni a hiúzok, és 1985-ben (Háromhuta, Zemplén), '87-ben (Börzsöny, Aggtelek) újra megjelentek az Északi-középhegységben. A hazai állományt nehéz megbecsülni rejtett életmódja miatt, illetve, hogy a határokon át-át mászkáló, vagy tartósan megtelepedő példányokról van e szó. Körülbelül 5-15 egyed élhet nálunk.
Természetvédelmi státusa:
Sajnos még ma is az illegális kilövések veszélyeztetik a legjobban a hazai hiúzokat, valamint az erdőgazdálkodás zavaró hatásai, és az élőhelyük csökkenése, feldarabolódása.
Az első lépés nagytestű ragadozóink védelme érdekében a szemléletformálás előadások, kiadványok segítségével, hogy megváltozzon ezen állatok megítélése, és rádöbbenjünk, mekkora értéket is képviselnek.
Ennek a szemléletformálásnak az egyik pontja, hogy nem kell tartanunk ezektől a ragadozóktól, nem támadnak emberre, és a házi állatokat sem rabolják el. A másik lényeges elem pedig, hogy a nagytestű ragadozók természetvédelmi szerepe igen jelentős. Biztosítják egy adott életközösség egészséges működését, javítják a patások genetikai állományát, hiszen a gyengébb, sérült egyedeket szelektálják ki (ahol nincsenek nagyragadozók, kimutatható a genetikai állomány leromlása pl.: Somogy), és ezzel segítenek megakadályozni betegségek terjedését (pl.: sertéspestis járványszerű megjelenését ) is.
Nem utolsó sorban egy nagytestű ragadozó védelmével sok száz másik faj számára is biztosítjuk az adott élőhelyet (fehérhátú fakopáncs, fekete gólya, kék galamb stb.)
A WWF célja, hogy egyre több adatot gyűjtsön össze az állatról, hiszen minél jobban megismerjük a szokásait, annál hatékonyabban tudjuk védeni az élőhelyeit és őt magát is. Ennek érdekében több mozgásérzékelő kamerát is elhelyeztünk, amikkel már fotóztunk is hiúzt.
( http://www.origo.hu/tudomany/20131209-kameracsapdaval-keszult-felvetelek-a-zempleni-hegyseg-allatairol.html. )
Továbbá szeretnénk egy állatot befogni, és egy rádiótelemetriás nyakörvvel ellátni, hogy nyomon követhessük GPS-el, merre vadászik, hol tér nyugovóra, valamint ez az eszköz életfunkciókat is vizsgál, amikből az aktivitására tudunk majd következtetni. A befogáskor vér-és DNS mintát is veszünk, majd a nyakörv egy éven keresztül három óránként küldi majd az információkat a megjelölt állatról. A befogáshoz szükséges engedélyeket már megkaptuk, és a szoktatási idő után már élesítettük is a csapdákat.
Az erdőterületek védelme érdekében is számos erőfeszítést tesz a WWF. Már védettséget kapott a legnagyobb érintetlen erdő, a mintegy 1000 ha-os Csarna-völgy a Magas-Börzsönyben, ahol semmilyen erdőgazdálkodás nem folytatható, és ha minden jól megy, idén kialakul egy zónarendszer is Nemzeti Parkjainkban.
Te is tehetsz érte, hogy ez a titokzatos ragadozó megtelepedhessen hazánkban:
http://adomany.wwf.hu/hu/orokbefogadas/hiuz
Felhasznált irodalom:
Földgömb, 2007/6.szám szeptember-október, Mátrai Eszter: Hiúz, a rejtőzködő őslakos
Simon Katalin: Az Eurázsiai hiúz (Linx linx) visszatelepülésének megítélése kérdőíves felmérés alapján, szakdolgozat, Gyöngyös, 2009
Bihari Zoltán, Csorba Gábor, Heltai Miklós: Magyarország emlőseinek atlasza, Kossuth Kiadó, Budapest, 2007
http://zoldvadon.blogspot.hu/2014/04/az-eurazsiai-hiuz-vedelme.html
Hiúz (Fotó: Patkó László)
Ez az igen rejtélyes életmódú ragadozó a macskafélék családjába tartozik, nemzetségének négy faja van. A kanadai hiúz (Linx canadensis), a vörös hiúz (Linx rufus), az ibériai, vagy más néven párduchiúz (Linx pardinus), és a hazánkban is élő eurázsiai hiúz (Linx linx). Az ibériai hiúz , mely csak Spanyolország délnyugati részén fordul elő, az egyik legveszélyeztetettebb macskaféle, állománya kb. 100 egyed.
A legnagyobb testű a négy faj közül az eurázsiai hiúz. Megjelenése igen jellegzetes, sok tulajdonságában eltér a család többi fajától. Európa legnagyobb macskaféléje, testhossza meghaladhatja az 1 métert, súlya 12-35 kg, és olyan 65 cm a marmagassága, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. Fekete végű farka nagyon rövid (8-15 cm), hiszen a sűrű erdőben nincs szüksége hirtelen irányváltásokra, kormányzásra, így a hosszú farok csak akadályozná. Hátsó lábai hosszabbak az elsőknél, így jó nagyot tud ugrani, azonban a hosszú táv futás nem az erőssége. Hirtelen, lopakodva, lesből támad. A viszonylag széles, nagy, kerek, és az ujjak között is vastagon szőrös mancsuk segíti őket a havon járásban.
A füle végén található hosszabb szőrszálak, "bojtok" és a pofaszakáll segít a minél jobb hallásban (terelik a hangokat a fülekhez). A "füle botját se mozdítja" kifejezés (eredetileg: bojtját) a hiúzoktól eredeztethető: a hiúz nagyon óvatos állat, veszély esetén megdermed, és ilyenkor még a füle bojtját se mozdítja. A hiúz tudományos neve, a Lynx a görög lygx szóból (eredete feltehetően a ,,lenkos˝=,,fényes˝ szó) származik, közmondásosan éles látása miatt. Az aranygyapjút kereső argonauták egyikét, aki képes volt belátni a föld alá, Lynceusnak hívták. A középkorban azt hitték a hiúzról, hogy képes átlátni a falon.
Bundája igen sűrű, egy négyzetcentiméteren 9000 szőrszál is található (az ember fejbőrén 130 hajszál ez a szám), az apróbb, pihésebb szőrszálak felett vastagabb, hosszabb szőrszálak is vannak. Nagyon változatos mintájú, alapszíne szürkés, vöröses, rozsdás, sárgásbarna, apróbb vagy nagyobb pettyekkel, foltokkal sűrűn borított, vagy akár folt nélküli is lehet.
Hiúzlábnyomok a Börzsönyben 2013-ban (Fotó: Darányi László)
Magányosan élő, főként éjszaka aktív állatok, territóriumuk akár 60 négyzetkilométer, vagy még nagyobb is lehet. Sűrű, háborítatlan, nagy kiterjedésű zárt erdőket kedvelik, legyen az lombhullató vagy tűlevelű.
Egy 2001-es vizsgálat szerint az Északi-középhegységben élő hiúzok táplálékának több mint fele nagyemlős volt (61%), elsősorban őz, és muflon, ezután következtek a kisemlősök (18%), aztán még fogyasztottak mezei nyulat, énekesmadarakat, rovarokat és növényeket is.
Szaporodási időszaka, a pacsmagolás február-márciusban van, és 1,5-2 évesen válnak ivaréretté (a nőstény 21, a hím 33 hónapos korában). 65-75 napig vemhesek, és 1-5 utódot hoznak világra májusban egy jól elrejtett helyen. A kölykök 250-300 grammosak, vakok, fülnyílásukat bőr fedi.
Vadon 10-12 évig élnek, de fogságban tovább is: a Budakeszi Vadasparkban most ünnepelte 20. születésnapját Hubert, a hiúz!
Hubi szülinapi nyers hús tortájával (forrás: http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_364)
Magyarországon őshonos faj, de sajnos számos tényezőnek "köszönhetően" az 1910-es évek, és a 80-as évek között kipusztult az országból (1915-ben lőtték le az utolsó példányt a Pilisben). Elsősorban szép prémje miatt vadászták, de belükből hárfahúr készült, húsát ették is, a karmainak mágikus erőt tulajdonítottak, és a titokzatos hiúzkövet is keresték a testében. Úgy hitték, hogy a hiúz vizelete drágakővé szilárdul, amit elrejt a testében, hogy ne lehessen megtalálni.
A kíméletlen vadászat mellett az összefüggő nagy erdőterületek csökkenése is hozzájárult az eltűnésükhöz.
A Kárpátokban élő állomány erősödése után a tőlünk északabbra fekvő területekről (Szlovákia) elkezdtek délre húzódni a hiúzok, és 1985-ben (Háromhuta, Zemplén), '87-ben (Börzsöny, Aggtelek) újra megjelentek az Északi-középhegységben. A hazai állományt nehéz megbecsülni rejtett életmódja miatt, illetve, hogy a határokon át-át mászkáló, vagy tartósan megtelepedő példányokról van e szó. Körülbelül 5-15 egyed élhet nálunk.
Természetvédelmi státusa:
Magyar Vörös Könyves faj, 1988-tól védett, 2001-től fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 Ft.
CITES: II. függelék (korlátozott kereskedelem)
Berni Egyezmény II. függelék (fokozottan védett faj).
EC 338/97: „A” melléklet (vadon élő példányok teljes kereskedelmi tilalma / IUCN Vörös Listás faj)
Habitat Direktíva: II. függelék (speciális védelmi terület kijelölésére érdemes faj).
Sajnos még ma is az illegális kilövések veszélyeztetik a legjobban a hazai hiúzokat, valamint az erdőgazdálkodás zavaró hatásai, és az élőhelyük csökkenése, feldarabolódása.
Az első lépés nagytestű ragadozóink védelme érdekében a szemléletformálás előadások, kiadványok segítségével, hogy megváltozzon ezen állatok megítélése, és rádöbbenjünk, mekkora értéket is képviselnek.
Ennek a szemléletformálásnak az egyik pontja, hogy nem kell tartanunk ezektől a ragadozóktól, nem támadnak emberre, és a házi állatokat sem rabolják el. A másik lényeges elem pedig, hogy a nagytestű ragadozók természetvédelmi szerepe igen jelentős. Biztosítják egy adott életközösség egészséges működését, javítják a patások genetikai állományát, hiszen a gyengébb, sérült egyedeket szelektálják ki (ahol nincsenek nagyragadozók, kimutatható a genetikai állomány leromlása pl.: Somogy), és ezzel segítenek megakadályozni betegségek terjedését (pl.: sertéspestis járványszerű megjelenését ) is.
Nem utolsó sorban egy nagytestű ragadozó védelmével sok száz másik faj számára is biztosítjuk az adott élőhelyet (fehérhátú fakopáncs, fekete gólya, kék galamb stb.)
A WWF célja, hogy egyre több adatot gyűjtsön össze az állatról, hiszen minél jobban megismerjük a szokásait, annál hatékonyabban tudjuk védeni az élőhelyeit és őt magát is. Ennek érdekében több mozgásérzékelő kamerát is elhelyeztünk, amikkel már fotóztunk is hiúzt.
( http://www.origo.hu/tudomany/20131209-kameracsapdaval-keszult-felvetelek-a-zempleni-hegyseg-allatairol.html. )
Kameracsapdás felvétel 2012-ben a Zemplénből
Egy 2007-es fénykép (forrás: Fontay László)
Továbbá szeretnénk egy állatot befogni, és egy rádiótelemetriás nyakörvvel ellátni, hogy nyomon követhessük GPS-el, merre vadászik, hol tér nyugovóra, valamint ez az eszköz életfunkciókat is vizsgál, amikből az aktivitására tudunk majd következtetni. A befogáskor vér-és DNS mintát is veszünk, majd a nyakörv egy éven keresztül három óránként küldi majd az információkat a megjelölt állatról. A befogáshoz szükséges engedélyeket már megkaptuk, és a szoktatási idő után már élesítettük is a csapdákat.
Élve fogó hiúzcsapda rajta mókusokkal
Az erdőterületek védelme érdekében is számos erőfeszítést tesz a WWF. Már védettséget kapott a legnagyobb érintetlen erdő, a mintegy 1000 ha-os Csarna-völgy a Magas-Börzsönyben, ahol semmilyen erdőgazdálkodás nem folytatható, és ha minden jól megy, idén kialakul egy zónarendszer is Nemzeti Parkjainkban.
(Forrás: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/1190671-orvvadaszok-tizedelik-a-nagyragadozokat)
http://adomany.wwf.hu/hu/orokbefogadas/hiuz
Felhasznált irodalom:
Földgömb, 2007/6.szám szeptember-október, Mátrai Eszter: Hiúz, a rejtőzködő őslakos
Simon Katalin: Az Eurázsiai hiúz (Linx linx) visszatelepülésének megítélése kérdőíves felmérés alapján, szakdolgozat, Gyöngyös, 2009
Bihari Zoltán, Csorba Gábor, Heltai Miklós: Magyarország emlőseinek atlasza, Kossuth Kiadó, Budapest, 2007
http://zoldvadon.blogspot.hu/2014/04/az-eurazsiai-hiuz-vedelme.html
2014. május 26., hétfő
Kirándulás a Túzok utcánál
Most szombaton az MME-vel tartottunk egy kis tavaszi kirándulásra a Rákos-patak mentén. A túra apropója, hogy a Túzok utcai láp és környéke 2014 januárjától védettséget kapott 164 hektáron, így 14 év után újra lett védett terület Budapesten! A törvényes oltalmat a Fővárosi Önkormányzattól kapta a X. kerületi patakszakasz és környéke. A területen igen értékes láprétek, nagy kiterjedésű nádasok, erdőfoltok, illetve sok-sok élőhelytípus található meg, és ennek a mozaikosságnak is köszönheti fajgazdagságát.
Már a kirándulás elején láttunk egy civakodó vörös vércsét és egerészölyvet. A patak partján végig sétálva igen komoly koncertben volt részünk, trillázott a fülemüle, fuvolázott a sárgarigó, szólt a kerti geze, de szerencsénkre a többnyire inkább csak hallható énekes nádiposzáta és mezei poszáta is megmutatta magát. Az énekes nádiposzáta remek hangutánzó, énekében sorra fedeztük fel a környékbeli madarak hangjait: a fülemüle csattogását, a seregélyt, a cinkéket, verebeket, a sárga billegetőt, a tengelicet. Az inkább rovarra, mint madárra emlékeztető hangja árulta el a berki és a nádi tücsökmadarat. Egy nyárfás erdőfoltban a fészke mellett őrködő egerészölyvet ezúttal egy dolmányos varjú piszkálta, de láttuk más ragadozót is, két kabasólyom fecskékre vadászott.
A közel 30 madárfaj mellett a védett terület fő értékeinek számító növényekkel is találkoztunk, például a ritka széleslevelű gyapjúsással, a fehér zászpa és a már szépen virító szibériai nőszirom hatalmas állományaival, illetve szintén egy élőhely természetességét jelző parti fűzzel is
A csapat egy ex lege védett láprét szélén
Bajor Zoli, a túra vezetője mesél a láprétek értékeiről, fontosságáról
Már a kirándulás elején láttunk egy civakodó vörös vércsét és egerészölyvet. A patak partján végig sétálva igen komoly koncertben volt részünk, trillázott a fülemüle, fuvolázott a sárgarigó, szólt a kerti geze, de szerencsénkre a többnyire inkább csak hallható énekes nádiposzáta és mezei poszáta is megmutatta magát. Az énekes nádiposzáta remek hangutánzó, énekében sorra fedeztük fel a környékbeli madarak hangjait: a fülemüle csattogását, a seregélyt, a cinkéket, verebeket, a sárga billegetőt, a tengelicet. Az inkább rovarra, mint madárra emlékeztető hangja árulta el a berki és a nádi tücsökmadarat. Egy nyárfás erdőfoltban a fészke mellett őrködő egerészölyvet ezúttal egy dolmányos varjú piszkálta, de láttuk más ragadozót is, két kabasólyom fecskékre vadászott.
Kabasólyom (kép: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a3/Falco_subbuteo_flying.jpg)
A közel 30 madárfaj mellett a védett terület fő értékeinek számító növényekkel is találkoztunk, például a ritka széleslevelű gyapjúsással, a fehér zászpa és a már szépen virító szibériai nőszirom hatalmas állományaival, illetve szintén egy élőhely természetességét jelző parti fűzzel is
Széleslevelű gyapjúsás
Láprét szegélye nádassal, fehér zászpákkal, háttérben egy ültetett nyaras
Fehér zászpa
Szibériai nőszirom
Szibériai nőszirom
Az alacsony növésű part fűz
Ha kedvet kaptál, legközelebb nem csak kirándulni, hanem aktív természetvédelmi munkát folytatni is lehet majd jönni ezekre az értékes, országos szinten is jelentős ex lege lápokra! Szükséges élőhelykezeléssel tudjuk fenntartani az élőhelyet: tájidegen növényfajok visszaszorításával, a gyalogakác, ezüstfa irtásával, aranyvessző kaszálásával, szemétszedéssel!
Képek: Bombay Bálint
2014. május 18., vasárnap
Orchideák virítanak a Rupp-hegyen!
Hétvégén a napsütéses időben egy rövid kirándulást tettünk a Rupp-hegyen, majd az Irhás-árokban Csillebérc felé. A Rupp-hegy Természetvédelmi Terület védettségét már 1942-ben szorgalmazta Pénzes Antal, de a törvényes oltalmat csak 1977-ben kapta meg. A nem túl nagy terület mintegy szigetszerűen emelkedik ki a majd teljesen beépített környezetből, számos természeti értékével, melyek között főként a botanikai ritkaságok a legkiemelkedőbbek.
Kevesen tudják, de nem csak a trópusokon, hanem Magyarországon is élnek orchideák (több, mint 60 faj!), többek között a fővárosban is, például a Rupp-hegyen!
A növények mellett találkoztunk állatokkal is: a Rupp-hegyen 6-7 szajkó rikácsolt, egy egerészölyv körözött felettünk, valamint szinte megállás nélkül énekelt a fülemüle.
A mesés Irhás-árokban egy hollópár "korrogott", illetve rigók, erdei pintyek, vörösbegyek énekeltek.
Egy tavalyi kirándulásunkról a területen itt olvashatsz:
http://pandakazutcan.blogspot.hu/2013/05/kirandulas-rupp-hegyen.html
Ha kedvet kaptál, legközelebb Te is tarts velünk!
Képek: Wittmann Eszter, Bombay Bálint
Kevesen tudják, de nem csak a trópusokon, hanem Magyarországon is élnek orchideák (több, mint 60 faj!), többek között a fővárosban is, például a Rupp-hegyen!
Hazánk egyik legnagyobb virágú orchideája: a gérbics
gérbics
A rutafélékhez tartozó védett nagyezerjófű
A nagyezerjófű szépséges virágai
A védett borzas szulák
Kilátás a hegyről árvalányhajakkal
A ritka borzas vértő
A növények mellett találkoztunk állatokkal is: a Rupp-hegyen 6-7 szajkó rikácsolt, egy egerészölyv körözött felettünk, valamint szinte megállás nélkül énekelt a fülemüle.
szajkók
Az ún. lékeken beszűrődő napsugarak kedveznek az erdő természetes újulatának
A vadregényes völgy
Az erősen mérgező védett farkasölő sisakvirággal is találkoztunk
Egy tavalyi kirándulásunkról a területen itt olvashatsz:
http://pandakazutcan.blogspot.hu/2013/05/kirandulas-rupp-hegyen.html
Ha kedvet kaptál, legközelebb Te is tarts velünk!
Képek: Wittmann Eszter, Bombay Bálint
2014. május 12., hétfő
Elkészült a fafelmérés a Normafán!
A 477 m magas Normafa Budapest első számú turistaközpontja, amelyről nagyszerű panoráma nyílik fővárosunkra, és ahonnan gyalogutak sokasága indul a budai hegyvidékre. Jellegéből adódóan már az elmúlt korokban is megkímélték az itteni öreg erdőket, réteket, amelyek ezáltal páratlan élővilágnak adnak otthont. Az 1978 óta természetvédelmi oltalom alatt álló területen olyan védett növények is előfordulnak, mint a leánykökörcsin, a turbánliliom vagy számos orchidea-faj. A madarak közül az örvös légykapó kizárólag itt költ Budapest területén, de a ritka darázsölyv vagy a kék galamb szintén megfigyelhető. A Normafa különleges értékeit adják azok a hatalmas termetű idős fák: bükkök, tölgyek, hársak, amelyek az országban másutt már alig csodálhatóak meg ilyen sokaságban.
A Normafa lejtőjén található
70-cm-nél vastagabb fák elhelyezkedése fajok szerint.
(zöld: bükk,
piros: kocsánytalan tölgy, kék: magas kőris, sárga: kislevelű hárs,
fehér: egyéb fafaj)
„A négy terepi nap során több mint 400, 70 cm-nél vastagabb idős fát mértünk fel a Normafa környékén. 235 ezek közül elérte a 80 cm-t, 113 db a 90-et, míg 1 méter feletti körmérettel 52 fa rendelkezett. Többségük bükk volt, de akadt köztük kocsánytalan tölgy, kislevelű hárs, magas kőris, sőt még egy vadcseresnye is – ezek egy része a turistautakról is megcsodálható. A legnagyobb köztük egy 157 cm átmérőjű, mesébe illő bükkfa a Harang-völgy oldalában. Az erdők vegyes fafaj-összetétele egyébként a hely kiemelkedő természetességére utal. A bükkök elterjedtsége pedig azért érdekes, mert Magyarországon máshol ilyen alacsonyan alig fordulnak elő ligetei. Megőrizte őket a hely szelleme, itt a város zöld szívében, ahol régóta nem a fakitermelés a legfontosabb cél.” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője.
A nyertes bükk (törzskörmérete 489 cm!)
A Normafa lejtőjén található
70-cm-nél vastagabb fák elhelyezkedése faátmérő-osztályok szerint.
(fehér: 70-79 cm, sárga: 80-99 cm, narancs: 100-139, piros: 140 cm
felett (mindkét példány 150 cm felett)
„Sokat segítettek nekünk a felmérésben önkénteseinken kívül a helyben sétáló turisták, akik közül néhányan beálltak hozzánk pár órára - ami nagyszerű érzés volt. Reméljük, hogy az általunk bemutatott adatok mindenkit meggyőznek arról, hogy ilyen páratlan értékekkel rendelkező területeken csak a gyalogos turizmust, kikapcsolódást szolgáló fejlesztések képzelhetők el.” – mondta Gálhidy László. „Bízunk benne, hogy a döntéshozók valóban a köz javát tekintik elsődlegesnek, és a terület rehabilitációjára, fejlesztésére úgy keresnek megoldást, hogy közben a nemzeti örökség részét képező természeti értékekre is tekintettel vannak.”
És még egyszer köszönöm a felmérésben részt vevőknek!
2014. április 29., kedd
Öleld meg az Óriáspandát!
Sikeresen zárult a Föld Napja (április 22.) alkalmából rendezett egy hetes Föld Fesztivál az Állatkertben. Az igen változékony (főként borús, esős) időjárás ellenére is szép számmal érkeztek a látogatók.
A WWF sátorba tévedő kíváncsiskodókat leginkább a WWF erdővédelmi programja, és ezzel szoros összefüggésben a nagytestű ragadozók védelmére irányuló programja érdekelte. Sok érdekeset megtudhattak itt a hazai hiúzokról, farkasokról, medvékről, az őket veszélyeztető tényezőkről, valamint a megtelepedésükhöz szükséges megoldásokról, törekvésekről. A kisebbek hűtőmágnest készítettek, társasjátékozhattak, és színezhettek is, kipróbálhattak többféle memóriakártyát (orchideákról, magyar babok tájfajtáiról), de a legvonzóbb idén is az óriáspanda ölébe csücsülés volt.
Egy tanulságos feladat: a világ minden tájáról egy heti élelmiszerükkel lefotózott családokat kellett párosítani az országokkal, valamint megtippelni, mennyibe is került a képeken látható ételmennyiség
Egy veszélyeztetett fajok védelméről szóló társasjátékkal is játszottunk
Sok-sok ilyen fajt színezők segítségével is megismerhettek a gyerekek
A népszerű panda plüss
Lajhár és kicsinye
Vörös panda
Skarlát íbisz
Ázsiai vadkutya ...
... és csupán egy napja előmerészkedett kölykei
Köszönöm a segítséget a rendezvényen részt vevőknek, és külön köszönet a WWF sátor önkénteseinek:
Albert Sándor, Antal Péter, Bokor Jácint, Bombay Bálint, Dányi-Nagy Tamás, Dombi Eszti, Forrási Hajni, Gergics István, Király Attila, Losó Rita, Petrányi Anett, Verebélyi Virág
Képek: Bombay Bálint
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)