Képek: Bombay Bálint
2014. június 2., hétfő
Cinkefiókák az odúban!
A WWF Magyarország önkéntes madárodú készítő programjának gyümölcseként az egyik "B"-típusú odúnkban szüntelenül csivitelő széncinege fiókák cseperednek! A Pongrácz Gergely téren gondosan kihelyezett (jól elrejtett helyen) mesterséges odúban minimum 6 fióka tátog folyton éhesen. Mindkét szülő etet, és több százszor is megfordulnak egy nap hernyókkal a csőrükben.
A kihelyezett mesterséges odúk igen fontosak, mivel egyre kevesebb a természetes, fészkelésre alkalmas odú. A "B"-típusú odút leggyakrabban a széncinegék, és a verebek foglalják el. A WWF iroda kertjében kihelyezett ilyen odúban éppen egy veréb család talált otthonra!
Képek: Bombay Bálint
Képek: Bombay Bálint
Májusban születtek a kis hiúzok!
Sokan ismerik képekről a halkan lopakodó hiúzt, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy szabadon, a természetben is láttak már, hiszen nagyon óvatos, kerüli az embert.
Ez az igen rejtélyes életmódú ragadozó a macskafélék családjába tartozik, nemzetségének négy faja van. A kanadai hiúz (Linx canadensis), a vörös hiúz (Linx rufus), az ibériai, vagy más néven párduchiúz (Linx pardinus), és a hazánkban is élő eurázsiai hiúz (Linx linx). Az ibériai hiúz , mely csak Spanyolország délnyugati részén fordul elő, az egyik legveszélyeztetettebb macskaféle, állománya kb. 100 egyed.
A legnagyobb testű a négy faj közül az eurázsiai hiúz. Megjelenése igen jellegzetes, sok tulajdonságában eltér a család többi fajától. Európa legnagyobb macskaféléje, testhossza meghaladhatja az 1 métert, súlya 12-35 kg, és olyan 65 cm a marmagassága, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. Fekete végű farka nagyon rövid (8-15 cm), hiszen a sűrű erdőben nincs szüksége hirtelen irányváltásokra, kormányzásra, így a hosszú farok csak akadályozná. Hátsó lábai hosszabbak az elsőknél, így jó nagyot tud ugrani, azonban a hosszú táv futás nem az erőssége. Hirtelen, lopakodva, lesből támad. A viszonylag széles, nagy, kerek, és az ujjak között is vastagon szőrös mancsuk segíti őket a havon járásban.
A füle végén található hosszabb szőrszálak, "bojtok" és a pofaszakáll segít a minél jobb hallásban (terelik a hangokat a fülekhez). A "füle botját se mozdítja" kifejezés (eredetileg: bojtját) a hiúzoktól eredeztethető: a hiúz nagyon óvatos állat, veszély esetén megdermed, és ilyenkor még a füle bojtját se mozdítja. A hiúz tudományos neve, a Lynx a görög lygx szóból (eredete feltehetően a ,,lenkos˝=,,fényes˝ szó) származik, közmondásosan éles látása miatt. Az aranygyapjút kereső argonauták egyikét, aki képes volt belátni a föld alá, Lynceusnak hívták. A középkorban azt hitték a hiúzról, hogy képes átlátni a falon.
Bundája igen sűrű, egy négyzetcentiméteren 9000 szőrszál is található (az ember fejbőrén 130 hajszál ez a szám), az apróbb, pihésebb szőrszálak felett vastagabb, hosszabb szőrszálak is vannak. Nagyon változatos mintájú, alapszíne szürkés, vöröses, rozsdás, sárgásbarna, apróbb vagy nagyobb pettyekkel, foltokkal sűrűn borított, vagy akár folt nélküli is lehet.
Magányosan élő, főként éjszaka aktív állatok, territóriumuk akár 60 négyzetkilométer, vagy még nagyobb is lehet. Sűrű, háborítatlan, nagy kiterjedésű zárt erdőket kedvelik, legyen az lombhullató vagy tűlevelű.
Egy 2001-es vizsgálat szerint az Északi-középhegységben élő hiúzok táplálékának több mint fele nagyemlős volt (61%), elsősorban őz, és muflon, ezután következtek a kisemlősök (18%), aztán még fogyasztottak mezei nyulat, énekesmadarakat, rovarokat és növényeket is.
Szaporodási időszaka, a pacsmagolás február-márciusban van, és 1,5-2 évesen válnak ivaréretté (a nőstény 21, a hím 33 hónapos korában). 65-75 napig vemhesek, és 1-5 utódot hoznak világra májusban egy jól elrejtett helyen. A kölykök 250-300 grammosak, vakok, fülnyílásukat bőr fedi.
Vadon 10-12 évig élnek, de fogságban tovább is: a Budakeszi Vadasparkban most ünnepelte 20. születésnapját Hubert, a hiúz!
Magyarországon őshonos faj, de sajnos számos tényezőnek "köszönhetően" az 1910-es évek, és a 80-as évek között kipusztult az országból (1915-ben lőtték le az utolsó példányt a Pilisben). Elsősorban szép prémje miatt vadászták, de belükből hárfahúr készült, húsát ették is, a karmainak mágikus erőt tulajdonítottak, és a titokzatos hiúzkövet is keresték a testében. Úgy hitték, hogy a hiúz vizelete drágakővé szilárdul, amit elrejt a testében, hogy ne lehessen megtalálni.
A kíméletlen vadászat mellett az összefüggő nagy erdőterületek csökkenése is hozzájárult az eltűnésükhöz.
.JPG)
A Kárpátokban élő állomány erősödése után a tőlünk északabbra fekvő területekről (Szlovákia) elkezdtek délre húzódni a hiúzok, és 1985-ben (Háromhuta, Zemplén), '87-ben (Börzsöny, Aggtelek) újra megjelentek az Északi-középhegységben. A hazai állományt nehéz megbecsülni rejtett életmódja miatt, illetve, hogy a határokon át-át mászkáló, vagy tartósan megtelepedő példányokról van e szó. Körülbelül 5-15 egyed élhet nálunk.
Természetvédelmi státusa:
Sajnos még ma is az illegális kilövések veszélyeztetik a legjobban a hazai hiúzokat, valamint az erdőgazdálkodás zavaró hatásai, és az élőhelyük csökkenése, feldarabolódása.
Az első lépés nagytestű ragadozóink védelme érdekében a szemléletformálás előadások, kiadványok segítségével, hogy megváltozzon ezen állatok megítélése, és rádöbbenjünk, mekkora értéket is képviselnek.
Ennek a szemléletformálásnak az egyik pontja, hogy nem kell tartanunk ezektől a ragadozóktól, nem támadnak emberre, és a házi állatokat sem rabolják el. A másik lényeges elem pedig, hogy a nagytestű ragadozók természetvédelmi szerepe igen jelentős. Biztosítják egy adott életközösség egészséges működését, javítják a patások genetikai állományát, hiszen a gyengébb, sérült egyedeket szelektálják ki (ahol nincsenek nagyragadozók, kimutatható a genetikai állomány leromlása pl.: Somogy), és ezzel segítenek megakadályozni betegségek terjedését (pl.: sertéspestis járványszerű megjelenését ) is.
Nem utolsó sorban egy nagytestű ragadozó védelmével sok száz másik faj számára is biztosítjuk az adott élőhelyet (fehérhátú fakopáncs, fekete gólya, kék galamb stb.)
A WWF célja, hogy egyre több adatot gyűjtsön össze az állatról, hiszen minél jobban megismerjük a szokásait, annál hatékonyabban tudjuk védeni az élőhelyeit és őt magát is. Ennek érdekében több mozgásérzékelő kamerát is elhelyeztünk, amikkel már fotóztunk is hiúzt.
( http://www.origo.hu/tudomany/20131209-kameracsapdaval-keszult-felvetelek-a-zempleni-hegyseg-allatairol.html. )
Továbbá szeretnénk egy állatot befogni, és egy rádiótelemetriás nyakörvvel ellátni, hogy nyomon követhessük GPS-el, merre vadászik, hol tér nyugovóra, valamint ez az eszköz életfunkciókat is vizsgál, amikből az aktivitására tudunk majd következtetni. A befogáskor vér-és DNS mintát is veszünk, majd a nyakörv egy éven keresztül három óránként küldi majd az információkat a megjelölt állatról. A befogáshoz szükséges engedélyeket már megkaptuk, és a szoktatási idő után már élesítettük is a csapdákat.
Az erdőterületek védelme érdekében is számos erőfeszítést tesz a WWF. Már védettséget kapott a legnagyobb érintetlen erdő, a mintegy 1000 ha-os Csarna-völgy a Magas-Börzsönyben, ahol semmilyen erdőgazdálkodás nem folytatható, és ha minden jól megy, idén kialakul egy zónarendszer is Nemzeti Parkjainkban.
Te is tehetsz érte, hogy ez a titokzatos ragadozó megtelepedhessen hazánkban:
http://adomany.wwf.hu/hu/orokbefogadas/hiuz
Felhasznált irodalom:
Földgömb, 2007/6.szám szeptember-október, Mátrai Eszter: Hiúz, a rejtőzködő őslakos
Simon Katalin: Az Eurázsiai hiúz (Linx linx) visszatelepülésének megítélése kérdőíves felmérés alapján, szakdolgozat, Gyöngyös, 2009
Bihari Zoltán, Csorba Gábor, Heltai Miklós: Magyarország emlőseinek atlasza, Kossuth Kiadó, Budapest, 2007
http://zoldvadon.blogspot.hu/2014/04/az-eurazsiai-hiuz-vedelme.html
Hiúz (Fotó: Patkó László)
Ez az igen rejtélyes életmódú ragadozó a macskafélék családjába tartozik, nemzetségének négy faja van. A kanadai hiúz (Linx canadensis), a vörös hiúz (Linx rufus), az ibériai, vagy más néven párduchiúz (Linx pardinus), és a hazánkban is élő eurázsiai hiúz (Linx linx). Az ibériai hiúz , mely csak Spanyolország délnyugati részén fordul elő, az egyik legveszélyeztetettebb macskaféle, állománya kb. 100 egyed.
A legnagyobb testű a négy faj közül az eurázsiai hiúz. Megjelenése igen jellegzetes, sok tulajdonságában eltér a család többi fajától. Európa legnagyobb macskaféléje, testhossza meghaladhatja az 1 métert, súlya 12-35 kg, és olyan 65 cm a marmagassága, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. Fekete végű farka nagyon rövid (8-15 cm), hiszen a sűrű erdőben nincs szüksége hirtelen irányváltásokra, kormányzásra, így a hosszú farok csak akadályozná. Hátsó lábai hosszabbak az elsőknél, így jó nagyot tud ugrani, azonban a hosszú táv futás nem az erőssége. Hirtelen, lopakodva, lesből támad. A viszonylag széles, nagy, kerek, és az ujjak között is vastagon szőrös mancsuk segíti őket a havon járásban.
A füle végén található hosszabb szőrszálak, "bojtok" és a pofaszakáll segít a minél jobb hallásban (terelik a hangokat a fülekhez). A "füle botját se mozdítja" kifejezés (eredetileg: bojtját) a hiúzoktól eredeztethető: a hiúz nagyon óvatos állat, veszély esetén megdermed, és ilyenkor még a füle bojtját se mozdítja. A hiúz tudományos neve, a Lynx a görög lygx szóból (eredete feltehetően a ,,lenkos˝=,,fényes˝ szó) származik, közmondásosan éles látása miatt. Az aranygyapjút kereső argonauták egyikét, aki képes volt belátni a föld alá, Lynceusnak hívták. A középkorban azt hitték a hiúzról, hogy képes átlátni a falon.
Bundája igen sűrű, egy négyzetcentiméteren 9000 szőrszál is található (az ember fejbőrén 130 hajszál ez a szám), az apróbb, pihésebb szőrszálak felett vastagabb, hosszabb szőrszálak is vannak. Nagyon változatos mintájú, alapszíne szürkés, vöröses, rozsdás, sárgásbarna, apróbb vagy nagyobb pettyekkel, foltokkal sűrűn borított, vagy akár folt nélküli is lehet.
Hiúzlábnyomok a Börzsönyben 2013-ban (Fotó: Darányi László)
Magányosan élő, főként éjszaka aktív állatok, territóriumuk akár 60 négyzetkilométer, vagy még nagyobb is lehet. Sűrű, háborítatlan, nagy kiterjedésű zárt erdőket kedvelik, legyen az lombhullató vagy tűlevelű.
Egy 2001-es vizsgálat szerint az Északi-középhegységben élő hiúzok táplálékának több mint fele nagyemlős volt (61%), elsősorban őz, és muflon, ezután következtek a kisemlősök (18%), aztán még fogyasztottak mezei nyulat, énekesmadarakat, rovarokat és növényeket is.
Szaporodási időszaka, a pacsmagolás február-márciusban van, és 1,5-2 évesen válnak ivaréretté (a nőstény 21, a hím 33 hónapos korában). 65-75 napig vemhesek, és 1-5 utódot hoznak világra májusban egy jól elrejtett helyen. A kölykök 250-300 grammosak, vakok, fülnyílásukat bőr fedi.
Vadon 10-12 évig élnek, de fogságban tovább is: a Budakeszi Vadasparkban most ünnepelte 20. születésnapját Hubert, a hiúz!
Hubi szülinapi nyers hús tortájával (forrás: http://www.vadaspark-budakeszi.hu/index.php?pg=news_1_364)
Magyarországon őshonos faj, de sajnos számos tényezőnek "köszönhetően" az 1910-es évek, és a 80-as évek között kipusztult az országból (1915-ben lőtték le az utolsó példányt a Pilisben). Elsősorban szép prémje miatt vadászták, de belükből hárfahúr készült, húsát ették is, a karmainak mágikus erőt tulajdonítottak, és a titokzatos hiúzkövet is keresték a testében. Úgy hitték, hogy a hiúz vizelete drágakővé szilárdul, amit elrejt a testében, hogy ne lehessen megtalálni.
A kíméletlen vadászat mellett az összefüggő nagy erdőterületek csökkenése is hozzájárult az eltűnésükhöz.
A Kárpátokban élő állomány erősödése után a tőlünk északabbra fekvő területekről (Szlovákia) elkezdtek délre húzódni a hiúzok, és 1985-ben (Háromhuta, Zemplén), '87-ben (Börzsöny, Aggtelek) újra megjelentek az Északi-középhegységben. A hazai állományt nehéz megbecsülni rejtett életmódja miatt, illetve, hogy a határokon át-át mászkáló, vagy tartósan megtelepedő példányokról van e szó. Körülbelül 5-15 egyed élhet nálunk.
Természetvédelmi státusa:
Magyar Vörös Könyves faj, 1988-tól védett, 2001-től fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 Ft.
CITES: II. függelék (korlátozott kereskedelem)
Berni Egyezmény II. függelék (fokozottan védett faj).
EC 338/97: „A” melléklet (vadon élő példányok teljes kereskedelmi tilalma / IUCN Vörös Listás faj)
Habitat Direktíva: II. függelék (speciális védelmi terület kijelölésére érdemes faj).
Sajnos még ma is az illegális kilövések veszélyeztetik a legjobban a hazai hiúzokat, valamint az erdőgazdálkodás zavaró hatásai, és az élőhelyük csökkenése, feldarabolódása.
Az első lépés nagytestű ragadozóink védelme érdekében a szemléletformálás előadások, kiadványok segítségével, hogy megváltozzon ezen állatok megítélése, és rádöbbenjünk, mekkora értéket is képviselnek.
Ennek a szemléletformálásnak az egyik pontja, hogy nem kell tartanunk ezektől a ragadozóktól, nem támadnak emberre, és a házi állatokat sem rabolják el. A másik lényeges elem pedig, hogy a nagytestű ragadozók természetvédelmi szerepe igen jelentős. Biztosítják egy adott életközösség egészséges működését, javítják a patások genetikai állományát, hiszen a gyengébb, sérült egyedeket szelektálják ki (ahol nincsenek nagyragadozók, kimutatható a genetikai állomány leromlása pl.: Somogy), és ezzel segítenek megakadályozni betegségek terjedését (pl.: sertéspestis járványszerű megjelenését ) is.
Nem utolsó sorban egy nagytestű ragadozó védelmével sok száz másik faj számára is biztosítjuk az adott élőhelyet (fehérhátú fakopáncs, fekete gólya, kék galamb stb.)
A WWF célja, hogy egyre több adatot gyűjtsön össze az állatról, hiszen minél jobban megismerjük a szokásait, annál hatékonyabban tudjuk védeni az élőhelyeit és őt magát is. Ennek érdekében több mozgásérzékelő kamerát is elhelyeztünk, amikkel már fotóztunk is hiúzt.
( http://www.origo.hu/tudomany/20131209-kameracsapdaval-keszult-felvetelek-a-zempleni-hegyseg-allatairol.html. )
Kameracsapdás felvétel 2012-ben a Zemplénből
Egy 2007-es fénykép (forrás: Fontay László)
Továbbá szeretnénk egy állatot befogni, és egy rádiótelemetriás nyakörvvel ellátni, hogy nyomon követhessük GPS-el, merre vadászik, hol tér nyugovóra, valamint ez az eszköz életfunkciókat is vizsgál, amikből az aktivitására tudunk majd következtetni. A befogáskor vér-és DNS mintát is veszünk, majd a nyakörv egy éven keresztül három óránként küldi majd az információkat a megjelölt állatról. A befogáshoz szükséges engedélyeket már megkaptuk, és a szoktatási idő után már élesítettük is a csapdákat.
Élve fogó hiúzcsapda rajta mókusokkal
Az erdőterületek védelme érdekében is számos erőfeszítést tesz a WWF. Már védettséget kapott a legnagyobb érintetlen erdő, a mintegy 1000 ha-os Csarna-völgy a Magas-Börzsönyben, ahol semmilyen erdőgazdálkodás nem folytatható, és ha minden jól megy, idén kialakul egy zónarendszer is Nemzeti Parkjainkban.
(Forrás: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/1190671-orvvadaszok-tizedelik-a-nagyragadozokat)
http://adomany.wwf.hu/hu/orokbefogadas/hiuz
Felhasznált irodalom:
Földgömb, 2007/6.szám szeptember-október, Mátrai Eszter: Hiúz, a rejtőzködő őslakos
Simon Katalin: Az Eurázsiai hiúz (Linx linx) visszatelepülésének megítélése kérdőíves felmérés alapján, szakdolgozat, Gyöngyös, 2009
Bihari Zoltán, Csorba Gábor, Heltai Miklós: Magyarország emlőseinek atlasza, Kossuth Kiadó, Budapest, 2007
http://zoldvadon.blogspot.hu/2014/04/az-eurazsiai-hiuz-vedelme.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)